2018. 05. 28. hétfő, Csanád, Emil


Rovatok

Dívány

„Ha újra kezdeném, ugyanezt csinálnám, ugyanezekkel az emberekkel.”

A judo által adott érték örök

Beszélgetés Fücsek Rolanddal, a Yakuza Fight Club edzőjével, többek között a judóról, a sportról és ezeknek a fiatalok életében betöltött szerepéről.


KT: Úgy gondolom, mindenki számára meghatározó élmény, amikor először találkozik küzdősportokkal vagy harcművészetekkel.

Roland: Hétévesen kezdtem el judózni, talán kicsit később, mint ami megszokott. A Vital Judo Club edzéseit látogattam, ahol Pelles Tamás volt az első mesterem, ő volt aki éveken keresztül egyengette az utam. Ahogy nagyobb lettem, Verőcei Péter csoportjába kerültem, majd a felnőtteknél Kovács János kezdett el foglalkozni velem. Ő a mai napig az edzőm, mára pedig kollégámnak is tudhatom.

KT: Milyen eredményeket értél el sportolói karriered alatt?

Roland: A judóban sosem az volt az elsődleges célunk, hogy sorra nyerjük a versenyeket, és agyonverjünk mindenkit. A legfontosabbnak azt tartottuk, hogy nagyon komoly műhelymunkát végezzünk, megtanuljunk mindent, amit ebben a sportágban tudni érdemes. Nekem az elején nem is nagyon jöttek az eredmények, később aztán a befektetett munka gyümölcsét már helyezésekkel is mérhettük. Országos és nemzetközi versenyeken is sikerült dobogós eredményeket elérnem. Serdülő, ifjúsági valamint junior korosztályban volt egy eredményesebb időszakom, felnőttként azonban már nem indultam komoly erőpróbákon.

KT: Megpróbálkoztál más sportágakkal is?

Roland: A judo mellett szinte mindent kipróbáltam, általános iskolában kézilabdáztam, tornáztam, pingpongoztam és úsztam is. Részt vettem kick-boksz táborban, Thaiföldön thai bokszoltam, majd az Egyesült Államokban éltem négy évig, ahol MMA-ztam és földharcot oktattam. A küzdősport végigkísérte az életemet.

KT: Miért nem távolodtál el soha a judótól?

Roland: A filozófia, a közösségben uralkodó csapatszellem ideláncolt. A srácok akikkel együtt küzdöttünk, nagy hatással voltak rám, ahogyan a velünk dolgozó edzők magatartása is. Olyan edzőtáborokban vettünk részt, amelyek a legrosszabb, leggyengébb képességű emberekből is nagyszerű dolgokat hoztak ki. Mindenki azt érezhette, hogy bármire képes. Az edzőink pontosan ráéreztek, hogy kinek milyen motivációra van szüksége.  Tudták, hogy mikor vagyunk fáradékonyabbak, vagy éppen lelkileg mélyponton. Ez a judo család, ez a klub egy igazi csoda volt. Sokszor sírtunk, sokszor küzdöttünk, de megérte. Ha újra kezdeném, ugyanezt csinálnám, ugyanezekkel az emberekkel!

KT: A judo széles körben elterjedt küzdősport, népszerűsége elsősorban jellemformáló hatása miatt terjedt el a világban.

Roland: Nagyon fontos volt, hogy az edzőtermen kívül is a cselgáncsban kapott értékek határoztak meg minket és a hétköznapjainkat. A társaink, mestereink szinte a családunkká váltak. A közös élmények, tapasztalatok máig hatnak ránk, hiszen most is félszavakból megértjük egymást, csak egymásra nézünk és tudjuk, hogy milyen napja van a másiknak.

KT: Több évig Amerikában éltél, ha jól tudom volt egy érdekes történeted egy kick-boksz világbajnokkal…

Roland: Ezt a történetet az unokáimnak is mesélni fogom. Amikor kiérkeztem Amerikába, New Jerseyben éltem nyolc hónapot, oda jártam iskolába angolt tanulni. Az egyik fiúnak az volt a mániája, hogy akiről megtudta, hogy küzdősportos múltja van, azt kihívta egy küzdelemre. Meg akarta mutatni, hogy mit is tud. Amikor megtudta, hogy sportoltam, engem is kihívott. Elmondta, hogy ő kick-boksz világbajnok, és szeretne megmérkőzni velem.

KT: Mit éreztél?

Roland: Hirtelen elbizonytalanodtam, hogy mit akar velem egy ilyen képességű harcos, hiszen én elég messze állok ettől a szinttől. Úgy gondoltam, hogy sok esélyem nincs.

KT: Hogy zajlott aztán a küzdelem?

Roland: Szépen összegyűlt az utcán száz-százötven ember. Az emberek érkeztek, én meg csak várakoztam, csak néztem ki a fejemből, mert nem nagyon tudtam, hogy mire is számítsak. A taktikám az volt, hogy az elején hagyom kezdeményezni, megnézem, hogyan mozog, mert az sok mindent elárul arról, hogy az ellenfelem mennyire profi. Gondoltam, ha úgy mozog, mint egy világbajnok, akkor sok esélyem nincs, tisztában voltam a képességeimmel. Furcsa mód nem ez történt. Láttam, hogy sután üt, lassan mozog. Kivédtem az első ütését, a másodikat pedig már nem vártam meg, megelőztem és én ütöttem. Eltörtem az orrcsontját, majd miután helyre tették, akkor kérdeztem meg tőle: ugyan már milyen világbajnok? Ekkor mondta, hogy ő valóban kick-boksz világbajnok, csak hát Playstationon. Sosem fogom elfelejteni, nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek.

KT: Ez a történet jól példázza, hogy ma sok fiatalnál mennyire elmosódik a határvonal a való élet és a virtuális világ között. Mennyire komoly probléma ez szerinted?

Roland: A valóságot egyre inkább leképező játékok nagyon nagy veszélyt jelentenek a mai gyerekek számára, hiszen teljesen eltorzul az érzékelésük, nincsenek tisztában valós képességeikkel. Ha legyőznek egy harcost egy videojátékban, azt hiszik, hogy bárkit képesek kiütni a valóságban is. A számítógép eltorzítja a valóságérzékelésüket, azt hiszik, ami ott működik, az az utcán és a küzdőtéren is megy. Ezzel a problémával meg kell küzdeni, és ebben a küzdelemben a szülőknek nagy felelőssége van. Tenniük kell, hogy ez megváltozzon, hogy helyes irányba mozduljanak el a gyerekek. Le kell vinni őket edzésre, ki a természetbe, hogy ismerkedjenek a környezettel, a természettel, szerezzenek élményeket, gyűjtsenek a való életben tapasztalatot, szocializálódjanak. A judóban a többi gyerekkel együtt számos értéket megkapnak, többek között tiszteletet tanulnak, és megtanulják becsülni a társaikat.

KT: Mesterként milyen feladataid vannak?

Roland: Jelen pillanatban a győri Yakuza Fight Club Judo edzője vagyok , ahol edző kollégáimmal az utánpótlás neveléssel foglalkozunk, 6 éves korosztálytól felfelé.

Magyarországon most van lehetőség igazán letenni valamit az asztalra edzőként. Rengeteg támogatást fogunk kapni a Magyar Judo Szövetségen keresztül, amit az utánpótlás nevelésére tudunk fordítani. Szeptembertől elindul az iskolaprogram, ami azt jelenti, hogy a Magyar Judo Szövetség minden megyeszékhelyen, nagyobb városban, az iskolákat felruházza tatamival, judo ruhákkal és képzett edzőket biztosít a részükre. Ez önmagában egy nagyon komoly lépés a magyar judo történetében, és én személy szerint ennek a történelmi eseménynek, dolognak a részese szeretnék lenni, tenni szeretnék érte.

Nem könnyű a feladat de annál szebb, rengeteg kihívást és egyben élményt ad számomra, hogy ezzel a fiatal korosztállyal tudok foglalkozni. Jelenleg öten dolgozunk profi edzőként a klubnál, több korosztályos judo csoportot irányítunk és remélhetőleg szeptembertől újabb utánpótlás csoportokat fogunk tudni indítani! A nyáron 3 komoly judo edzőtáborra készülünk velük és más klubok Judosaival.

Ezekben a táborokban részt vesznek sikeres bajnok Judosok is: közöttük lesz Tuncsik József - Magyarország első Európa Bajnok Judosa, Kovács Antal – Magyarország első Olimpiai és első Világbajnoka, Ungvári Miklós - Európa Bajnok, Olimpiai Ezüstérmes, és Világbajnoki Bronzérmes kiváló Judosunk. 

KT: Milyen célokat szeretnél a jövőben megvalósítani, tervezel újabb erőprópát?

Roland: Hosszú hosszú kihagyás után most készülök a Senior Masters Judo Versenyekre, újra visszatérek a versenyzéshez, kicsit nagyobb súlycsoportban mint régi fiatal koromban, de visszatérek. Ez egy nagy kihívás és feladat számomra, mivel már nem csak magamnak kell bizonyítanom, hanem a tanítványaim előtt is. Év vége felé lesz az első Senior versenyem, ami egy próba lesz, szoktatás, hogy újra belerázódjak a versenyzési drukkba, a mozgásba. A jövő évtől viszont szeretném hazai és nemzetközi Senior versenyeken is megmérettetni magam.

Terveim között szerepel egy Guinness Rekord felállításának kísérlete, ami szorosan összefügg a Judoval. Mivel szervezés alatt van, a részletekről most még nem szeretnék beszélni, viszont fontosnak tartom megemlíteni.

Pályafutásom és karrierem egy nagyon fontos állomásához érkezik ez év decemberében. Ekkor lesz a Dan vizsgám      (Fekete öv ), ez a mestervizsga jelenti számomra az életem leghosszabb és legrögösebb útjának egyik legfontosabb állomását, célállomását. Ez jelenti számomra egyszerre a megérkezést az úton és az elindulást tovább az úton. Rengeteg munka, edzés és felkészülés, lemondás vár rám az elkövetkezendő időszakban, de nekem most ez az egyik legfontosabb dolog az életemben, és megéri ezt végigcsinálni. Szerencsés embernek mondhatom magam, hogy olyan mesterek keze alatt dolgozhattam, dolgozhatok mint Pelles Tamás, Verőcei Péter és Kovács János és nem utolsó sorban Szabó Ernő. Nélkülük ez a törtnét nem lenne teljes, nem lenne kerek.

 

Gratulálunk eredményedihez és kívánjuk, hogy teljesüljenek céljaid! További eredményes sportolást kívánunk!

2016-05-05

KISALFÖLD TREND A FACEBOOKON




IMPRESSZUMMÉDIAAJÁNLATELÉRHETŐSÉGEKTERJESZTÉSI PONTOKÁSZF