2018. 07. 18. szerda, Frigyes


Rovatok

Utazzunk

A Madarasi-Hargita, avagy a székelyek szent hegye

 

Ahogy a mondás tartja, aki járt már a Hargita meseszép, medvék lakta vidékén, sétált a száz éves fenyvesekben, mászott a sziklás hegyoldalakon, hallgatta a gyors hegyi patakok zúgását, az már nem ugyanaz az ember többé.
A Madarasi-Hargita Románia középső részén, Belső-Erdély keleti részén emelkedik ki 1801 méter tengerszint feletti magasságával. Az Erdélyi-medencét választja el a Csíki-medencétől. A Keleti-Kárpátok legfiatalabb, egyben leghosszabb vulkáni hegysége. Mai napig is megfigyelhetőek az egykori vulkanikus aktivitás árulkodó jelei: kráterek, vulkáni lejtők, törmelékek.
Csúcsáról festői kilátás nyílik a széles Hargita-fennsíkra, a Libán-tetőre, a sziklás Gyergyói-havasokra, a Görgényi-havasokra és a Hagymás-hegységre. Nyugatra látható az Ivó-feje, a Berszán-sarok, a Kecskevész-szikla és a háttérben szinte az egész Erdélyi-medence.
Tiszta időben déli irányban megpillantható a fehér sapkás Fogarasi-havasok és a Déli-Kárpátok csaknem teljes vonulata.

A szélsőségek vidéke

Hargita megye éghajlata mérsékelt szárazföldi (kontinentális), hosszú, hideg, szárazabb telekkel és viszonylag meleg, rövid, csapadékosabb nyarakkal. Az erdőhatár fölötti területek éghajlata hegyvidéki, télen vastag hótakaróval. A hóval fedett napok száma 120–150, míg évente mintegy 160 napon fagy, és augusztus kivételével szinte bármikor fagypont alá süllyedhet a hőmérséklet hajnalonként. A szélsőségességet jelzi, hogy télen a hőmérséklet a medencékben megközelítheti a mínusz 40 Celsius-fokot, míg nyáron 36 fokos forróság is előfordult már. Hargita megye székhelye, Csíkszereda az egyik leghidegebb romániai város.

Növény- és állatvilág

A Madarasi-Hargita tetejére mászva, a lejjebb jellemző lombhullató erdők (tölgyesek, bükkösök) koszorújából a fenyvesekbe érkezünk. A hegység lejtőin uralkodó fafaj a lucfenyő, amely hatalmas erdőségeket alkot. A csúcs felé haladva már elérjük a fenyvesek felső határát, ezután az alpesi tájakra jellemző borókás (pl. törpe boróka) következik. A törpe boróka között a legnagyobb mennyiségben az áfonyafélék vannak jelen (fekete áfonya, hamvas áfonya).
A hegyet megmászva tehát három különböző növényzeti övet érintünk.
A Madarasi Hargita állatvilágát főként a nagy kiterjedésű lucfenyvesek határozzák meg. Az itt élő főbb emlősállatok: a barnamedve, a gímszarvas, a hiúz, a farkas, a vadmacska, a nyuszt, a mókus, a róka és a vaddisznó. A legjellemzőbb madárfajok: a siketfajd, a császármadár, a macskabagoly, az uhu, az egerészölyv, a fenyves cinege, fenyőszajkó, hegyi cinege. Nevezetes hüllője a helynek az elevenszülő gyík. A gyors folyású hegyi patakokban él a sebes pisztráng, a botos kölönte, a fürge cselle és a kövi csík, vállalkozó kedvű horgászoknak nagyon izgalmas pillanatokat nyújtva.
A sok-sok állat közül a legnevezetesebb mégis a barnamedve, az egyik legnagyobb termetű szárazföldi ragadozó. Világszerte kevés hely van, ahol megtalálható, és sajnos már itt is csak elszórtan él. A Romániában élő barnamedvék mintegy 15 százaléka Hargita megye területén lelhető fel, de az utóbbi évtizedekben drasztikusan fogyott állományuk. Míg 1989-ben még 1185-re becsülték létszámukat, addig alig egy évtized elteltével ez pár százra csökkent.  Visszaszorulásuk hátterében feltételezések szerint részben a mesterséges etetés megszüntetése, nagyobb részben azonban a felelőtlen vadgazdálkodás, a túlzott hobbi-vadászat s az erdős életterük pusztítása állt. Azóta azonban ismét el-(túl-)szaporodtak a nagyragadozók, mivel jelentősen korlátozták kilövésüket, és a 2010-es vadszámlálás idején Hargita megyében már újból mintegy 1100-ra becsülték a barnamedve állományt - a rendelkezésre álló élettér azonban már kicsinek bizonyul ennyi medvének, így azok gyakran emberlakta környékre tévednek.

Napjainkban...

Egész Hargita-megye napjainkban főként turizmusból él meg. Túrázni vágyók százezrei látogatnak ide évente, hogy megcsodálják és lábnyomaikat hagyják a káprázatos tájakon. Télen a hegyekben síparadicsom üzemel, ami egyaránt vonzza a külföldieket és a helyieket, mivel december közepétől április közepéig remek pályákkal várja látogatóit a szórakoztató létesítmény. Egyéb turisztikai vonzerők a harmonikus táj mellett: a műemlékek, a kulturális értékek és adottságok (Csíkszereda, Csíksomlyó), a hagyományőrzés, a gyógy- és termálvizekre alapuló létesítmények, valamint a méltán híres vendégszeretet és az ínycsiklandó gasztronómiai különlegességek. Ez a hely egy csepp a tengernyi szépségben, ami Erdélyben található.

Lovas szánozás a Hargitán!

Felejthetetlen élményben lehet részünk, amennyiben a csengős lovas szánozás mellett döntünk. A halkan suhanó szán, és a lovak patáinak csattogása a hó lepte tiszta fehér tájon a kikapcsolódásunk záloga. Csendes varázslat keríti hatalmába a jól betakart utasokat, miközben a lovas szán fut velük a hargitai téli táj érintetlen útjain. A szánozás alkalmából jól jöhet a fűszeres forralt bor!

Motorszánnal a Madarasi Hargitán

Szervezett motoros szán túrák keretében alkalmunk nyílik bebarangolni és megtekinteni Székelyföld méltán legszebb hegyvidékét, az Erdélyi Kárpátok ölelésében magasodó Madarasi Hargitát. A vidék mikroklímájának köszönhetően egészen korán, november közepétől akár március végéig hó borítja a tájat így az egész idényben átadhatjuk magunkat a motoros szánozás kedvtelésének.
A túra tervezésében fontos szempont, hogy a motoros szánozás élvezete mellett a legszebb látvány táruljon a kiránduló elé. Hótól roskadó fenyvesek között, makulátlan hóborította tisztásokon át vezet az út, a távolban pedig ott ragyognak az erdélyi Kárpátok 2000-2500 m-es csúcsai. Az útvonaltervezésében a környezettudatosságra is kiemelt figyelmet szentelnek, elkerülve az állatvilág természetes élőhelyeit.
Kedves odalátogatók motorra fel és garantáltan felejthetetlen élményben lesz részetek. Ajánljuk látványt-élvezőknek, kaland-kedvelőknek és a teljesítménytúrázóknak egyaránt.

Medveles a Hargitán

A Hargitán különlegesen izgalmas programok is várnak ránk. Az utazás vagy nyaralás során a hegyvidék, a környező városok, falvak, emlékhelyek meglátogatása után irány a rengeteg: lessük meg a medvéket lakmározás közben!
A medveles túrák minimum 4, maximum 6 fővel indulnak. A néhány órás kirándulás előtt természetesen a túra vezetőjétől alapos felkészítést kapunk, illetve rendkívül sok érdekes történetet hallhatunk a medvék viselkedéséről. Zárt cipő, hosszúnadrág, dzseki és hátizsák, és irány az erdő! Miközben a legszebb vidékek egyikén szikláról-sziklára, ösvényről-ösvényre haladunk egyre beljebb az erdőben, különleges világ tárul elénk. , amelyet azonban nem csupán csodálni van módunk, az erdő és annak lakói és persze a saját érdekünkben tisztelnünk is kell. Távol a falvak, vagy kisvárosok forgatagától, az erdőben másfajta szabályok érvényesek, itt más a hierarchia, mások vannak otthon.
Csendesen kíváncsi és óvatos megfigyelőkké kell válnunk, hogy ne avatkozzunk be ebbe a természetes világba. Ha így teszünk, utunk során a közeli tisztáson szarvasokat, a bozótosban pedig barnamedvét láthatunk, amint nyugodtan csemegézi valamelyik bokor termését, vagy éppen vacsoráját fogyasztja az etetőnél.
Ajánlatos néhány alapszabályt betartani. Noha a jó parfüm vagy arcvíz öltöztet, ezen a túrán inkább hátrányunk származhat belőle, mint előnyünk. A medvéknek rendkívül jó a szaglása, így tartózkodjunk bármilyen erős illat alkalmazásától, ha észrevétlenek akarunk maradni a les közben. Kerülnünk kell a hangos beszédet, vagy bármiféle csörömpölést, zajkeltést is. Természetesen, ha más célzattal járunk a Hargitán, akkor énekeljünk, vagy fütyüljünk, hogy jelezhessük a medve számára jelenlétünket. Fontos kellék az elemlámpa, melyhez ajánlatos tartalékelemet is magunkkal vinni. A les ideje alatt a fényképezőgépekkel óvatosan kell bánnunk, hiszen a villanó vaku megzavarhatja a táplálkozó medvét.
A sikeres túra érdekében érdemes 2-2,5 órával szürkület beállta előtt érkezni, hiszen a medve ekkor érkezik az etetőhöz. Bármelyik napszakban lehet aktív, de főként este és reggel táplálkozik. Az etetőhöz közeledve már felfedezhetünk egy-egy medvekarmot is a fák törzseiben, illetve medvetalpak nyomát kitaposott ösvényein.
Bár ezeket a medvéket etetik, bizonyos szinten hozzá is vannak szokva az ember jelenlétéhez, hiszen a falvakban is sok esetben nyugodt szívvel járkálnak, és illem ide-vagy oda, átmásznak a kerítésen is, ha éhesek, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a vadállatok viselkedése sokszor kiszámíthatatlan.
A medve alapvetően óvatos, lényegesen jobban tart az embertől, mint gondolnánk, de ha a lestől távolabb találkozunk vele, ne tegyünk hirtelen mozdulatokat, ne ijesszük meg, ne forduljunk vele szembe támadóan, ne nézzünk a szemébe, mert ezeket könnyen kihívásnak vélheti.
Ugyan nagytestű ragadozóról van szó, a medvék ennek ellenére igencsak gyorsak. Mellső lábaik rövidebbek, mint a hátsók, és noha néhány mázsát cipelnek, remek rövidtávfutók. A zsákmányként kiszemelt áldozatot könyörtelenül el is ejtik. Bár a szakemberek úgy vélik, hogy gyorsaság ide-vagy oda, 100 méter lefutása után elfáradnak, nem javasolnánk senkinek, hogy kísérletezni kezdjen, igazuk van-e.
Aki Erdélyben jár, ne hagyja ki ezt a lehetőséget, felejthetetlen élményt jelent természetes élőhelyükön meglesni a lassan kihalófélben lévő barnamedvéket.


Szilveszter a székelyek szent hegyén

Ahogyan a legtöbb üdülő- és sí telepen, a Madarasi Hargitán is főszezonnak számít a szilveszter. Talán csak a csíksomlyói pünkösdi búcsú idején nagyobb a térség turistaforgalma. Épp ezért fontos, hogy szállásról jó előre gondoskodjunk, a szálláshelyeket ugyanis általában szeptember-október folyamán már mind lefoglalják az érdeklődők. Az utolsó pillanatban már igencsak kétséges, hogy találunk szabad szálláshelyet.
Székelyföldön, és így a Madarasi Hargitán is, évtizedek óta kétszer is ünneplik az új év kezdetét, egy óra különbséggel: a helyi (kelet-európai) időzóna és a közép-európai időszámítás (vagy ahogyan a helyiek mondják, a „magyar idő”) szerint is. Kisebb családok és nagyobb baráti társaságok rendszerint a székely himnuszt éneklik a helyi évváltás pillanatában, míg a “magyar idő” szerint éjfélkor a magyar himnusz eléneklésével köszöntik az Új Évet.
Az ilyenkor szokásos eszem-iszom a Hargitán főként erdélyi specialitásokból áll: ahogyan más ünnepekről, a szilveszter estéjéről sem hiányozhat a töltött káposzta (ahogy a helyiek nevezik, a „tőtelékes káposzta”), de jellemzően disznótorost, savanyú csorbalevest vagy korhelylevest is készítenek. S bár nem kifejezetten ünnepi eledel, de gyakran kerül helyi kedvencként a vendégek asztalára a túróspuliszka, a padlizsánkrém, a zakuszka vagy éppen a különösen ízletes, helyi specialitásként ismert, sós érlelésű savanyú káposzta, a „cikakáposzta” is.
A helyi ízek mellé finom áfonya- vagy szilvapálinka dukál itt, a legfiatalabbak pedig a helyben gyűjtött áfonyából és gyógynövényekből főzött, garantáltan természetes teákat fogyaszthatják.
A főként helyi alapanyagokból készült, gazdag ételkínálat mellett gyakran élő zenés, táncos mulatság zajlik a Hargitán is, egészen az új év első reggeléig. A világtól viszonylag elzárt, vadregényes-romantikus hegyen nincsenek nagy szórakoztató létesítmények vagy diszkók. Inkább meghitt hangulatú ünneplés zajlik a panziókban összegyűlő kisebb-nagyobb baráti társaságokban.

Hóhányó Olimpia

A Hargita legvidámabb, rendhagyó eseményének számító Hóhányó Olimpián a hóhányók egyebek mellett olyan játékos, havas versenyszámokban mérkőzhetnek meg egymással, mint például a hó-szumó, a hó-foci, a hó-szobrászat, vagy éppen a hógolyózás.
A rendezvény komoly ifjúsági rendezvényszervezői és szolgáltatói, valamint ifjúsági érdekképviseleti és érdekvédelmi tapasztalattal rendelkező szervezői a Hóhányó Olimpiával olyan eseményt kínálnak a székelyföldi tinik által is közkedvelt Madarasi Hargitán, ahol a felhőtlen kikapcsolódás és bulik mellett a fiataloknak alkalma adódik politizálni és tervezni, képviseleti szinten beszélgetni, tapasztalatokat cserélni, egymástól okulni.
Mindezek mellett rendszerint mindenre elszánt csapatokban, hóbortos téli versenyszámokon mérkőznek meg. Egyszóval – ahogyan ők fogalmaznak – minden olyasmit elkövetnek, ami szükséges ahhoz, hogy hasznosan töltsék el az idejüket, mialatt nagyon, de nagyon jól érzik magukat.
Az olykor áldozatokat is igénylő közösségi tevékenység, a gyakori civil önkéntes munka után ez a hétvége jelenti az év legnagyobb közös kikapcsolódását a Hóhányó Olimpiára érkezők számára, és valóban, évről-évre úgy készülnek erre a rendezvényre, mint sportolók a négyévente megrendezésre kerülő megmérettetésre. A Hóhányó Olimpia három napja alatt az ifjúsági szervezetek közösségét is aktívan építik, ugyanakkor a baráti kötelékeiket is itt erősítik.


2015-12-04

KISALFÖLD TREND A FACEBOOKON




IMPRESSZUMMÉDIAAJÁNLATELÉRHETŐSÉGEKTERJESZTÉSI PONTOKÁSZF