2018. 07. 18. szerda, Frigyes


Rovatok

Ezo

Az év spirituális fénypontja 

II.rész

„A szeretet egy olyan meg nem fogható különleges dolog, önzetlen jó akaratban megnyilatkozó érzelem, amely annál jobban gyarapodik, minél többet nyújt magából, minél tékozlóbb, annál gazdagabb lesz ő maga. Álljunk meg tehát e bensőséges, szent ünnepen egy kis időre, hogy meggyőződhessünk róla, tudunk-e tiszta szívből szeretni, tudunk-e örülni egymásnak, és ha igen, akkor más dolgunk nem lehet a világon, küzdeni a legnemesebbért: egymásért."

ÖNMAGUNK SZERETETÉRŐL

A szeretet fogalmáról azt hisszük, hogy az magától értetődik. Ha mélyebben elgondolkodunk a jelentésén, akkor azonban lehet, hogy rá kell jönnünk, hogy eddig nem értettük azt igazán. Arra tanítottak minket, hogy a szeretet a legalapvetőbb viszonyulás kell, hogy legyen a környezetünkhöz, a többi emberhez, a természethez. Arra azonban nem tanítottak, hogy önmagunk szeretete legalább olyan fontos, mint mások és a világ más dolgainak a szeretete. Hogyan is szerethetne őszintén valaki másokat, ha önmaga felé ezt nem tudja sem kifejezni, sem megélni. Nem csak a testünk kényeztetéséről van szó, hanem egész lényünk szeretetéről. Persze ez nem könnyű dolog. Hiszen ahhoz, hogy magunkat szeressük, el kell fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Márpedig vannak hibáink. Mindünknek van árnyoldala, amit nem szívesen tekintünk önmagunknak, pedig ez is hozzátartozik teljes lényünkhöz. Hogy kifejezhessük szeretetünket mások felé, ahhoz ki kell fejezni és egyszerre érezni is kell a szeretetet önmagunk iránt. Sok ember beszél a szeretetről, önmagával szemben azonban semmilyen szeretetet nem gyakorolt soha. De hogy is tudna bármilyen szeretetet érezni mások iránt az, aki önmagával szemben ezt soha nem tapasztalta meg.

Ha kicsit szereted magad, kicsi az önbizalmad. Ha egyáltalán nem szereted magad, egyáltalán nincs önbizalmad.

Mindebből adódik, ha kevés az önbizalmad, meg kell tanulnod, szeretni, értékelni önmagad! Ez nagyon nehéz, mivel az önmagadról alkotott kép, az énképed kőkeményen be van ágyazva a tudatalattidba. Ha ezen változtatni akarsz, nem kevés figyelmet, időt és energiát kell rááldoznod! Egy dolog viszont egészen biztos. Mégpedig az, hogy MEGÉRI! Fontos, hogy szeretettel, elismerően tudj Magad iránt érezni. Majd ezt az érzést fokozni, egyre inkább elismerni azt, hogy értékes és minden jóra érdemes vagy.

Igyekezz szeretettel és elismerően érezni Magad iránt. Ha számtalanszor ismételed a mondatot: „Szeretem magam!” és ha megtanulod elismerni a saját értéked, az önbizalmad növekedni fog. Egyre nagyobb és nagyobb lesz…

A növekvő önbizalom a kiindulópontja annak, hogy igazán nagy dolgokat tudj véghezvinni, és hogy életed irányítása tényleg a Te kezedbe kerülhessen!

 

A szeretet ereje

A szeretet benned van, csak az a kérdés, hogy mennyire engeded kinyitni, azt a kiskaput, amin keresztül eljuthat másokhoz is. Amikor feltárul a szíved, akkor a szívcsakrád is gyógyul. Hirtelen úgy érzed, hogy mindent kiadnál magadból, és semmit sem kell megtartanod, mert úgy is visszakapod. Sőt még többet is, mint amit vártál. Amikor engeded a szeretetet áramolni, vagyis nem csak kiadsz magadból, hanem be is engeded a szívedbe, akkor a szeretet áramlásán keresztül gyógyul a lelked is. Ugyanolyan fontos, a szeretet befogadását megtanulni, mint a kiadását. Sokan panaszkodnak, hogy úgy érzik, őket nem szereti senki. Pedig ez biztosan nincs így, csak valamiért nem merik elfogadni a szeretetet másoktól. Talán félnek attól, hogy akkor nekik is viszonozni kell a szeretetet. A szeretetet soha nem KELL viszonozni, ez nem egy kötelező műfaj! Ezt mindenki magában érzi. Soha nem szabad, hogy rutinná váljon, mert az már nem az önzetlen szeretet. Akkor már nem tiszta a szándék mögötte.

Az önzetlen, tiszta szándékú szeretettel gyógyítod önmagad, és azt akinek adod. Hiszen a szeretet „minden”.

A szeretet mindenben benne van. Fűben, fában, a galambok turbékolásában, a hajnali napfelkeltében, és az esti naplementében, az ételben – melyet szeretettel készítenek….

Aki képes felismerni ezeket az „apróságokat”, az felismeri a jót is. A jó, pedig pozitív energiát gerjeszt, ami kitisztítja a negatív beidegződéseket, és ezáltal a gyógyító folyamatok beindulnak.

 

A szeretet ünnepe...

A karácsony a szeretet ünnepe, amely nemcsak az ünnepnapokat, hanem az előtte lévő adventi időszakot is a szeretettel, a meghittséggel aranyozza be.

A téli ünnepi szokások a századok során sokat változtak, de az ajándékozás szokása megmaradt. Karácsonyi fények gyúlnak a fenyőfákon, és az öröm az ajándékozásban is megnyilvánul. Sohasem az ajándék értéke a fontos, hanem a szándék, a figyelmesség, amellyel adják.

Kétezer esztendő óta karácsony a megpihenés napja, a befelé fordulásé, a család és a gyermek ünnepe. Karácsony előestéjén elcsendesednek az utcák, a zajos szórakozóhelyek, hazatérnek az emberek, hogy otthon, családi körben üljék meg az ünnepet. Eloltják a lámpát, meggyújtják a gyertyát, s annak fényében sugárkoszorút von a szeretet a karácsonyfa köré gyűlt családra és az ajándékokra.

Az ajándékozás lényege, hogy gondolunk valakire, örömet akarunk neki szerezni, készülünk rá. Szentestén véget ér karácsony böjtje, és az ünnep fénypontja a karácsonyi lakoma. Az ünnepi asztalnál nem az a lényeg, milyen értékes étkészletet veszünk elő, hanem hogy a hétköznapoktól eltérően az ünnep jellegének megfelelő ételekkel, virággal, gyertyával vidámítsuk az asztalt és magunkat.

Az ünnep ez alkalommal annak is próbája, hogy felnőtten él-e bennünk a gyermekkor, hogy az ajándékozásban mi a fontosabb számunkra, a kapni-e, vagy az adni-e, hogy az ajándék ér-e többet nekünk, vagy az örömszerzés, a nagybetűs szeretet? Lehet az ember csodatévő, áldozatkész, sőt önfeláldozó, de igaz szeretet nélkül mindez semmit sem ér. Feszített tempójú világunkban megszerezhet magának az ember szinte mindent, csak éppen szeretetet nem vásárolhat, s nem lophat. Szeretetet csak adni és kapni lehet: örömszerző ajándékként.

 

 

A szeretet együtt jár a békességgel, hiszen csak a béke teszi lehetővé, hogy gyermekeink felnőhessenek, s családot alapítva tegyenek meg mindent azért, hogy a boldogság szelleme ragyogjon minden ház ablakán, hogy szeretet kapcsolja egymáshoz az embereket, az emberiséget.

A karácsonyfák csillogó fénye alatt ne azt vegyük számba, hogy mit kaptunk, inkább azt, hogy mit tudtunk adni egymásnak. E szerint az ez ünnep alkalom lehet a kapcsolat tartalmára, minősítésére. Lehet az ajándék formális, amennyiben az egymáshoz való viszony is az, lehet csupán külsőség. Örömöt igazából annak tud az ember adni, akit (jól) ismer, akit becsül, akit szeret.

 

 

A szeretet ünnepén elfelejtjük mindazt a sok fáradozást, amit az ünnepre való készülődés okozott. A fenyőillatú meleg szobában örülünk egymásnak, az ünnepnek, az ajándékoknak. A nagy rohanásban megállunk egy percre, és egymásra figyelünk. Jó érzés, ha békében, szeretetben együtt a család.

KISALFÖLD TREND A FACEBOOKON




IMPRESSZUMMÉDIAAJÁNLATELÉRHETŐSÉGEKTERJESZTÉSI PONTOKÁSZF