2018. 09. 22. szombat, Móric


Rovatok

Szeretem a testem

Craniosacralis Terápia

 

A módszer eredete

A craniosacralis terápia egy nem túl rég felfedezett élettani rendszer, az un. craniosacralis rendszer kezelésére, harmonizálására irányuló természetes gyógymód.
A módszert tudományos kutatásokat követően dolgozta ki a '70-es években egy amerikai osteopatha orvos, Dr. John Upledger. A Michigan Állami Egyetem Orvostudományi Tanszékének professzoraként elsőnek igazolta tudományosan, hogy a koponyacsontok felnőtt korban sem csontosodnak össze, hanem mozgásra képesek. Ez teszi lehetővé az agyi-gerincvelői folyadék termelődéséhez, és felszívódásához való térfogati alkalmazkodást, amely egy kitapintható ritmikus mozgást eredményez.
Innen kapta az általa kifejlesztett terápia a craniosacralis elnevezést (a koponya és a keresztcsont latin neveiből). A craniosacralis terápia rövid időn belül a világ egyik vezető alternatív gyógyászati eljárásává vált. Sikere elsősorban a szervezet öngyógyító folyamataira gyakorolt rendkívüli hatásának és széleskörű felhasználásának köszönhető.

 

A terápia lényege

A craniosacralis terápia egy gyengéd, finom érintésekkel dolgozó módszer a tudományos orvoslás és a természetgyógyászat között. Segítségével felmérhető és helyreállítható a craniosacralis rendszer állapota.
Egészen más, mint általában a masszázs, csontkovácsolás vagy a gerinc egyéb kezelési formái. A kezelés során alkalmazott mozdulatok rendkívül gyengédek, aprók, érzékenyek; a terapeuta nem alkalmaz tekintélyes fizikai erőt vagy hirtelen mozdulatokat.
A kezelés a koponyacsontok mikro mozgásainak érzékelésén, korrigálásán alapul. Ennek segítségével hatást gyakorolhatunk a test egyéb részeire, szerveire, szervrendszereire.
A terápia célja a kötőszövetes határok, lemezek ellazítása, az ízületi feszültségek korrekciója, az izom relaxáció, az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának normalizálása, az idegi funkciók harmonizálása, a koponyán belüli keringés javítása.

A craniosacralis rendszer anatómiája

A terápia alapja a craniosacralis rendszer, amely a keringési és légzési rendszer mellett a szervezet harmadik nagy ritmusát képezi. Ez egy élettani rendszer, amely minden aggyal és gerincvelővel rendelkező élőlényben megvan.
A craniosacralis elnevezés a cranium (koponya) és a sacrum (keresztcsont) funkcionális egységére utal. A rendszer az agyat és a gerincvelőt körülvevő és azt védő kötőszöveti hártyából (dura mater) és az abban képződő és keringő agyi-gerincvelői folyadékból (liquor) áll. A testben minden ideg kapcsolatban áll a dura materrel. Ebben a kapcsolatban - fizikai vagy lelki sérülések miatt - kialakuló gátak akadályozhatják az agyi-gerincvelői folyadék áramlását, amely különböző rendellenességekhez vezethet. Az agyhártyák mellett minden olyan csont részét képezi a rendszernek, amely érinti az agyhártyákat és az agyhártyákkal összekötött kötőszövetes állományt. Ezek a csontok is állandó mozgásban vannak, és minden csontnak megvan a maga mozgástere. Amikor egy csont kimozdul ebből az adott mozgástérből, vagy egyáltalán nem mozog, az az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának akadályozottságát jelenti.
Ha felborul az egyensúly a rendszerben, az nem csak az agy és a gerincvelő, hanem az egész ember szempontjából káros.
A craniosacralis rendszer szoros kölcsönhatásban áll az idegrendszerrel, az erek hálózatával, a nyirokkeringéssel, a légző rendszerrel, a hormonális folyamatokkal és a csont-izomrendszerrel.

A craniosacralis rendszer

A craniosacralis rendszerben fejlődik idegrendszerünk, egész szervezetünk karmestere. Ez tárolja az eddig átélt fizikai és érzelmi eseményeket, melyek nyomán a craniosacralis rendszerben blokkok alakulhatnak ki. Hatásukra az agyi-gerincvelői folyadék egyenetlenül áramlik, és ez megakadályozza, hogy az idegeken keresztül az információ megfelelő módon jusson el a szervekhez vagy szervrendszerekhez, ami szövetek közti feszültségeket okoz. Ezek a feszültségek a terápia során leheletfinom mozgatásokkal oldhatók fel, amely a koponyacsontok mozgásainak helyreigazításán, és azon a felismerésen alapszik, hogy az agy által termelt gerincvelői folyadék ritmikus pulzálása minden csontban és testszövetben érzékelhető. Amikor helyreáll az áramlás ritmusa, akkor az idegrendszer munkája sem akadályozott többé, és elindulhat az öngyógyulási folyamat. Az áramlás harmonizálása a test minden részére kihat, így számtalan betegség esetén jótékony.

A craniosacralis ritmus

A craniosacralis rendszernek saját, érzékelhető ritmusa van, melynek percenkénti 6-12 ciklusa tökéletesen megkülönböztethető a szívverés vagy a légzés ritmusától. Ez a ritmus egyénenként változó lehet, de egy szervezeten belül állandó. Mivel az összes koponyacsont mozgásban van, és ez a folyamatos mozgás az agyi-gerincvelői folyadék közvetítésével az egész testre átterjed, a terapeuta a test bármely pontján képes a craniosacralis ritmust érzékelni. Ennek segítségével értékeli a test állapotát, és kezeli a rászoruló területeket.

Kinek segíthet

A részletes felsorolás előtt szeretném kiemelni a terápia megelőzésben betöltött rendkívüli szerepét, hisz fokozza a betegségekkel szembeni ellenálló képességet, csökkenti a stresszt és annak káros következményeit, erősíti az immunrendszert, hatást gyakorol a csont-, ideg- és izomrendszerre, a szív- és érrendszerre, a mentális képességekre és az érzelmi állapotra.

  • Fejfájás, migrén, idegfájdalmak
  • krónikus nyak- és hátfájdalom , asztma, krónikus hörghurut, arcüreggyulladás
  • fülzúgás és egyéb középfülproblémák, fül-orr-gégészeti betegségek
  • lázas állapotok, fertőzések
  • krónikus fáradtság, kimerültség
  • stressz, feszültség, álmatlanság, érzelmi nehézségek, depresszió
  • hormonális problémák
  • cukorbetegség
  • szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás, szédülés
  • motoros koordináció zavara
  • ortopédiai problémák, gerincbetegségek
  • fogászati és állkapocs-ízületi problémák
  • baleseti agyi és gerincvelői sérülések
  • műtét utáni működési zavarok
  • emésztési zavarok
  • menstruációs problémák
  • terhesség alatti és azt követő problémák
  • szülési trauma
  • csecsemőkori zavarok: szopási nehézségek, alvásproblémák, kólika, kancsalság
  • tanulási nehézségek, dyslexia, dyscalculia
  • gyermekkori zavarok, hiperaktivitás, viselkedésproblémák,  autizmus, epilepszia, központi idegrendszeri sérülés (CP)
  • bármilyen krónikus betegség vagy legyengült állapot utóhatásai esetén

Kezelések

A kezelés előre egyeztetett időpontban történik, ruhában, kényelmesen fekve kezelőágyon. A kezelés elején a terapeuta gyengéden a páciens testének különböző pontjaira helyezve a kezét megfigyeli annak craniosacralis ritmusát. Ezt követően főként a koponyán és a keresztcsonton végez finom mikro-manipulációt. Ez azt jelenti, hogy rendkívül apró és gyengéd mozdulatokkal korrigálja a koponyacsontok mikro mozgásait, meghatározza, majd elhárítja a kötőszövetek szabad mozgásának és az agyi-gerincvelői folyadék szabad áramlásának akadályait, hatást gyakorolva ezzel a test egyéb részeire, rendszereire.
Egy kezelés kb. 50-60 perc. Az első alkalommal körülbelül 15-20 perccel többet vesz igénybe.
Gyerekeknél kevesebb idő szükséges, általában 20-30 perc.
A kezelés során legtöbben mélyen ellazult állapotba kerülnek, sokan elalszanak. Mások különböző érzelmeket élnek át, emlékképeket, fizikai érzéseket, pl. forróságot, hideget, lüktetést, bizsergést tapasztalnak
A kezelések száma függ a páciens betegségétől, annak tüneteitől illetve szervezete reakciójának gyorsaságától. Általánosságban elmondható, hogy 3-7 kezeléssel jelentős eredmény érhető el, de sok esetben akár egyetlen kezelés is drasztikus változást hoz. A kezelések között 7-10 napnak kell eltelnie.
A craniosacralis terápia nemcsak hogy biztonságos, hanem kifejezetten javasolt a terhesség alatt, mert kiegyensúlyozza az édesanya és a magzat idegrendszerét egyaránt, ösztönzi a lelki kötődést, amely egyébként a terhesség és a szülés alatti stressz és trauma hatására könnyen megszakadhat.
A terhesség alatti kezelések során az édesanya kiegyensúlyozott craniosacralis rendszere a magzatnak is jelentős mértékben a javára válik. A terhesség alatt előforduló hányinger csökkentésében is pozitív változást eredményezhet.
A craniosacralis terápia egy önálló kezelési módszer, de kombinálható más hagyományos és alternatív gyógymódokkal is.
A craniosacralis terápiának kevés ellenjavallata van. Nem alkalmazható olyan esetekben, amikor az intracranialis (koponyaüregi) nyomás változása instabilitást okozhat: akut agyvérzés, koponyasérülés akut fázisa, akut nyakcsigolyatörés, nyúltagyi hernializáció, Arnold-Chiari szindróma, akut agy-hártyagyulladás.

A craniosacralis terápia és a fogszabályzás

Kevés olyan ember van, aki szeret a fogorvosi székben ücsörögni. Márpedig a fájós, beteg fog nem ismer kegyelmet, kíméletlenül elzavarja gazdáját a fogorvoshoz. Ahol aztán óriásira tátjuk a szánkat, így segítve kedvenc fogorvosunknak, hogy kényelmesen hozzáférjen műszereivel a beteg foghoz a szükséges helyen. Észre sem vesszük, hogy közben szinte kiakad az állkapcsunk, különösen, ha valami erőteljesebb beavatkozásra pl. gyökérkezelésre, foghúzásra van szükség. És nem is gondolnánk, hogy a fogászat több módon is kapcsolódhat a craniosacralis rendszerhez.

Egy fogászati kezelés, vagy akár a stressz miatt kialakuló erős fogszorítás, fogcsikorgatás (mely persze a fogak állapotát is komolyan befolyásolhatja) jelentősen terhelheti az állkapocsízületet, ami a koponyavarratokon keresztül átterjedhet a koponyacsontokra. És fordítva, a koponyát ért trauma kihathat az állkapocsra és a fogakra is. Testünk egyik ritmikus rendszere, a craniosacralis rendszer egyik fő része a koponya, így ha ezen a területen zavar támad, hosszú távon szervezetünk bármely részén okozhat krónikus betegségeket. Ezért lenne nagyon fontos a koponyacsontok és az állkapocs ellenőrzése a nagyobb fogászati beavatkozások előtt és után. Ha ez elmarad, akkor a craniosacralis rendszerben olyan akadály keletkezhet, melyet a szervezet más területen kompenzál majd: fejfájás, nyaki és derékfájdalmak, fülzúgás, emésztési problémák, vagy akár szorongás, depresszió formájában.

Az állkapocsízület a craniosacralis terápiában az egyik leghatékonyabban kezelhető terület, maga a kezelés semmilyen feszítő, vagy fájdalmas érzéssel nem jár, sőt kimondottan kellemes, lazító hatású. A kezelés során nem csak a külső, hanem a szájüregen belüli arckoponya csontokat is kezelni kell. Ez gumikesztyűben, egy vagy két ujjal, a kemény szájpad és a fogak mentén történik. Az állkapocsízület a halántékcsont és az állkapocs között található, ezért a teljes kezeléshez az ezekhez tapadó izmok lazítása is szükséges. Így az állkapocs, és a koponya összes csontja visszakapja természetes mozgását, megszűnnek a kóros feszültségek és helyre áll a rendszer zavartalan működése.

Fogszabályozás során elsősorban a fogak helyzetét szeretnénk megváltoztatni, közben azonban akaratlanul is hatással vagyunk az arccsontokra és az állkapocsra. Ezeknek a csontoknak is megvan a természetes mozgása a craniosacralis rendszerben. Nem is gondolnánk, hogy a fogszabályozás milyen komoly kihatással lehet erre a rendszerre. Előfordulhat, hogy a fogszabályozási probléma gyökere nem a fogak rendetlen állása, hanem az állcsont és a koponyacsontok mozgásának beszűkülése, ami akár a test távolabbi részén is eredhet. Ilyen esetben a fogszabályozó kezelést sokkal könnyebbé, gyorsabbá teheti a craniosacralis kezelés. Vannak olyan fogszabályozó orvosok, akik foghúzást, esetleg más olyan beavatkozást javasolnak, ami a felső fogsort, állcsontot szűkíti, vagy visszatartja a növekedésben. Ennek kifejezetten káros hatása lehet a craniosacralis rendszerre, mellékhatásokat okozhat a páciens egészségében (fejfájások, gerinc problémák, hallás, látás...) Nagyon fontos, hogy a fogszabályozás egyrészt lehetőség szerint kapjon craniosacralis támogatást, ugyanakkor a fogszabályozó kezelés legyen tekintettel a craniosacralis rendszer elveire. Az is előfordulhat, hogy az arckoponya csontjai között meglévő feszültségek oldásával a fogak is megtalálják a helyüket, és a craniosacralis előkezelés után szükségtelenné válik a fogszabályzó kezelés.

Nyugati országok klinikáin a fogászati kezelések előtt, alatt és után már egyre több helyen alkalmazzák a craniosacralis technikákat. Ha tehát közeleg a fogműtét, vagy a fogszabályozás ideje, a fogorvosi szék eseményei előtt feltétlenül érdemes craniosacralis szempontból is megvizsgálni, és ha szükséges, kezelni az adott területet.

 

Forrás: www.upledger.com, www.craniosacralis.hu, www.craniogyor.hu

 

2015-12-04

KISALFÖLD TREND A FACEBOOKON




IMPRESSZUMMÉDIAAJÁNLATELÉRHETŐSÉGEKTERJESZTÉSI PONTOKÁSZF