2018. 07. 18. szerda, Frigyes


Rovatok

Ezo

Energiavámpírok csapolják meg életkedvünket

Az energiavámpírok  olyan emberek, akik képtelenek a saját energiaforrásukból táplálkozni, így mások figyelmére van szükségük ahhoz, hogy megfelelő életerőt gyűjtsenek maguknak. Ennek elsősorban az az oka, hogy elszakadtak attól a belső energiaforrástól, ami alapvetően minden embert táplál. Az energiahiányos ember nem szükségszerűen lusta vagy tehetetlen, sőt az energiavámpírt a klasszikus depresszióstól az különbözteti meg, hogy míg a depressziós általában tartalékolja az energiáit, és ilyen szempontból inkább befelé fordul, és nem is nagyon keresi a másokkal való kapcsolatot, addig az energiavámpír kimondottan arra utazik, hogy a saját problémáját, a saját terhét valaki másra tegye rá.

 

Hogyan ismerhetjük fel?

Az energiavámpírt legkönnyebben onnan ismerhetjük fel, hogy ha valamilyen baja van, akkor azt soha meg sem próbálja saját maga orvosolni, hanem rögtön közölni akarja mással. A problémát azonnal valaki mással is meg akarja osztani. Mindegy milyen módon: lehet telefonon, lehet személyes találkozás útján is. „Tehát az történt, hogy…” és mondja másnak a gondját, baját. És azzal, hogy ezt elmondja, egyetlen egy dolgot akar, a másik ember figyelmét.

Majd a második helyen a sajnálatát, a harmadik helyen pedig azt, hogy a másik ember oldja meg az ő problémáját valahogy. Még akkor is, ha ez konkrétan nem lehetséges, mert olyan gonddal küzd, amit a másik ember nem tud helyette megoldani. Ekkor nyilván nem is képes semmilyen külső segítséget vagy megoldást elfogadni, de mindenképpen kiköveteli magának az energiát. Az energiát, hogy sajnálj engem, figyelj rám, érezz pontosan ugyanúgy, mint én.

Milyen kérdéseket tesznek fel az energiavámpírok?

Például, ugye milyen szörnyű, ugye mennyire nehéz, nem hittem volna, hogy ez velem történik. És erre mi ilyen dolgokat mondunk, hogy ez nagyon szörnyű, hogy veled történik. Hogy borzasztó, hogy veled történik, és mennyire sajnállak téged. És ilyenkor nemcsak szavakat, hanem energiát adunk neki, ami a mi finom energiatestünket gyengíti. És minél több ilyen együtt-érző kijelentést tud kierőszakolni magának egy energiavámpír, annál több energiát nyer általa. Tehát folytatja: „Most mit tennél a helyemben?” vagy „sohasem gondoltam volna, hogy ennyire magamra maradok”. És erre mondjuk, dehogy vagy egyedül, mi mind veled vagyunk, majd segítünk, támogatunk, bármikor felhívhatsz engem. Mind-mind a szó szoros értelmében energiát rabol tőlünk. Ennek a vampirizmusnak borzasztó az energetikai hatása, miután az energiavámpír egy olyan ember, aki alapvetően nagyon rossz érzelmi állapotban van; ezzel együtt, ő a teljes érzelmi azonosulást várja környezetétől. Azt, hogy az őt hallgatók ugyanazzal az érzelemmel azonosuljanak, mint ő. Így egy vámpírral való beszélgetés után, ugyanabba az érzelmi állapotba kerülünk, mint ő. És ez nem empátiát jelent, hanem azt az igazán negatív hangulatot, amit a másik ember magából áraszt. Mi is átvettük, és így magunk is energiahiányosnak érezzük magunkat. Ez érzések szintjén azzal járhat, hogy fájni kezd a fejünk, illetve először feszültséget és idegességet kezdünk érezni. Nem feltétlenül azért, mert amit mond az idegesítő, hanem az egész lényében van valami idegesítő. És mondható, hogy ezeket a vámpírokat viselkedésszinten általában sokszor jellemez egy túlzott érdeklődés, túlzott figyelem, amikor a másik emberre „cuppannak”, szinte belemásznak az ember „aurájába”. Rámászik, nyomul, és kérdez, és mondja, mondja, mondja. És nem lehet leállítani, elvágni a beszélgetést, valahol közbeszólni. Az ember mintha megfulladna a másik puszta jelenlététől, és feszültség, idegesség, majd fejfájás keletkezik. Van, hogy csak tíz percig beszélünk valakivel, és utána egy óráig fáj a fejünk. Mert annyi mindent zúdított nyakunkba, hogy már nem tudjuk elviselni. Ő pedig jól érzi magát ettől. Mi pedig közben fulladhatunk, köhöghetünk, mintha influenzásak lennénk, és amint leteszi a telefont, elmúlnak a tüneteink. Csak a kimerültség, levertség, marad miután letesszük a telefont.

Hogy tudunk védekezni ellene? Hogy tudunk feltöltődni?

A legtöbb ember egyszerűen úgy védekezik az ilyen energiavesztések ellen, hogy ezután önkéntelenül ő is „leszívja” másét. Miután találkozott egy energiavámpírral, és őt leszívták, és ő is energiavesztett állapotba került, akkor elkezdi a frissen hallott problémát tovább mondani. Hogy képzeld, az előbb felhívott x.y. És ugyanazt a történetet elkezdi mesélni. Sajnálatot és figyelmet akar a másiktól. Mert a figyelem az energia. És a figyelem az energiaátadásról szól. Nemcsak az érzelmek szintjén zajlik a kommunikáció, a figyelem konkrétan finom energiaáramlást is jelent. Amikor egy másik emberre figyelek, és vele gondolatban kapcsolatban vagyok, akkor az én finom energiatestem megnyílik a másik ember finomenergia testére, pusztán a figyelemmel. Van egy finomenergetikai mező, mondhatjuk, hogy nem a tudati szinten, hanem a kollektív tudati szinten, és az ember ezen a csatornán át rabolja el az energiát. De hívhatjuk ezt figyelemenergiának is. A figyelem a központja, és nem a csatorna, ahol ez az energia elszipkázódik.

Tehát a védekezés egyik módjaként nagyon sok ember egyszerűen továbbadja a problémát, hogy a másik ember neki adjon energiát a figyelmével. Egyébként legtöbbször a szülő-gyerek kapcsolatban fordul ez elő, ahol gyakran az idősebb szülők, akik nehézségekkel küzdenek, felhívják a saját gyerekeiket, és csak árad belőlük a panasz, a panasz. Persze ez fordítva is lehet.

Még egyszer röviden, az energiavámpírokat felismerni onnan lehet, hogy ők mindig csak rosszat mondanak. Soha egyetlen pozitív gondolatuk nincs, bennünket lelki szemetesládának használnak. Semmi másra nincs szükségük, minthogy valakinek elmondhassák a gondjukat, bajukat. Nem kérdezik meg, hogy jókor hívnak-e, és azt sem, hogy mi hogyan vagyunk. Semmiféle kölcsönösség nincs egy ilyen kapcsolatban, és általában a hívó fél semmi mást nem akar, mint elmondani a saját baját. Egyáltalán nem kíváncsi arra, hogy velünk mi van. Mindjárt azzal kezdi, hogy azért telefonálok, mert képzeld el, hogy mi történt velem, és mondja és mondja.

Mindenki lehet energiavámpír

Időről időre minden ember beleesik ebbe a hibába, így ez nem azt jelenti, hogy egy teljesen normális ember nem viselkedhet így, nyilván ha nagy baj ér bennünket, problémák, akkor mi is beleesünk az energia-vampirizmus jelenségébe. Bátran lehet azt mondani, hogy ez egy általános dolog, mert az embernek szüksége van arra, hogy elég figyelmet, és szeretetet kapjon. Ilyenkor csak arra van szüksége, hogy te adjál, és adjál. Nagyon sok párkapcsolat működik így. Mondhatjuk, hogy a rossz házasságokban csak az egymás energiáinak a folyamatos rablása történik. Ahol egy házaspár semmi másra nem használja a másikat, minthogy valakinek elmondhassa a gondját, baját, panaszát. A másik a saját gonddal, bajjal, panasszal reagál. Így aztán gyakorlatilag két ember semmi mást nem csinál, csak folyamatosan panaszkodik, így mind a kettő energiavesztett, erőtlen, és csakis azért, mert egymás energiáit folyamatosan szívják el. Ezzel egymást ugyan táplálhatják ideig-óráig, de általában mindig több fogy el, mint amennyi újra generálódik.

Sokszor esnek az energiavámpírok áldozatai abba a hibába, hogy a panaszok meghallgatása után, meg akarják oldani a vámpír problémáját. Nagyon fontos, hogy itt nem tanácsolni kell, hanem cselekvésre kell késztetni. Olyan kérdésekkel, mint: mit fogsz most tenni? Ha nem tudja, akkor nem meg kell neki mondani, hogy mit tegyen, hanem kérdéseket feltenni. A cél az, hogy aki ebbe az energiavesztett állapotba ragadt, azt cselekvésre kell késztetni, és nem dönteni kell helyette. Mert éppen erre játszik az energiavámpír, hogy ne ő oldja meg a problémáját, hanem mások oldják meg helyette.

Sok ember nem azért lesz energiavámpír, mert az akar lenni. Hanem mert egyszerűen olyan energiavesztett állapotban van, hogy nincs más módja, lehetősége. Ez egy önkéntelen viselkedés. Csak az a nehéz, amikor valakinek, ez rendszeres vagy állandó szokásává válik. Például ha tudod, hogy barátnőd minden nap 7-kor felhív, és hogy arról fog beszélni, hogy mennyire csalódott a jelenlegi párkapcsolatban, és hogy neki miért nem jön össze. Ez tipikus energiavámpír viselkedés.

A világban egyébként az emberek egyharmada energiavámpír, akik pusztán mások energiából élnek, és a saját problémáikat folyamatosan másokkal oldatják meg. Legtöbbször érzelmi zsarolás útján. A figyelem adása lehet nagyon jó dolog, de csak abban az esetben, ha önkéntes. Ha magamtól eszembe jut, hogy virágot vigyek a feleségemnek, és ez jól esik, és pozitív érzéseket kelt, és energetikailag is töltődik, az mindenki számára teljesen rendben van. De ha ő kierőszakolja, mondván „te soha nem hozol nekem virágot, nem figyelsz rám”, ez már energiavampirizmus.

Az alábbiakban hét olyan embertípust ismertetünk, amelyeket jobb kerülni, ha nem akarjunk, hogy felemésszék energiáinkat.

A tehetetlenség vámpírja: ez a típus folyamatosan azt sugározza környezete felé, hogy soha semmi nem sikerülhet nekik. Számára minden vállalkozás eleve kudarcos, semmibe sem érdemes belefogni, mert az halálra van ítélve. Minden erejével arról szeretne meggyőzni másokat, hogy terveik a valóságtól elrugaszkodottak. Könnyen fel lehet ismerni, hisz életében soha semmit nem ért el, legyen az magánéleti, vagy szakmai megvalósítás.

A hiba vámpírja: állandóan az alkalmat keresi, hogy a környezetében élőket hibázáson kapja. Találkozhatunk vele bárhol, és arról ismerszik meg, hogy boldogság önti el, ha olyan embereken csámcsoghat, akik valamilyen hibát követtek el. Célja, hogy porig rombolja az önbecsülést, és más vámpírokhoz hasonlóan, követőket próbál megnyerni magának az áldozata közül. Jellemző rájuk, hogy semmit nem szeretnének kezdeni az életükkel, hisz olyan nagy bennük a félelem a hibázástól, hogy kizárólag olyan dolgokba vágnak bele, amelyek nagyon alacsony kockázattal járnak. Gyakran ők maguk alakítanak ki olyan környezetet, hogy az áldozatokat hibára késztessék.

Az irigység vámpírja: azokra vadásznak, akik már elértek valamit. Hangsúlyozzák, hogy tisztességtelen módon érték el céljaikat, szerencséjük volt, ami nem fog sokáig tartani. Az első típushoz képest, az irigység vámpírjai sem képesek semmi jót elérni az életben, mivel negatív felfogásukból semmi jó nem származik. Minél piszkosabban gondolkodnak, annál jobban beszennyezik saját életüket, azt kapják, amit adnak. Mivel irigyek és féltékenyek, állandó boldogtalanság a részük, ezért minél több embert a maguk szintjén szeretnének tudni.

Konfliktusvámpír: ez esetben kifinomult vámpírral van dolgunk. Szándékosan konfliktusokat provokál emberek, embercsoportok között az oszd meg és uralkodj elv alapján. Egyes esetekben, amikor sikerült konfliktust kiprovokálni, a békítő szerepet veszi fel, holott eredeti célja az, hogy addig konzerválja a konfliktusos állapotot, amíg csak lehet.

A jó vámpírja: nagyon nehezen azonosítható típus. A megmentő szerepét ölti magára, és alig megkülönböztethető a valódi jó szándékú embereknél. Azt a látszatot keltik, hogy a körülöttük élők, a társadalom javát akarják, ám ez a magatartás csak egy célt szolgál: ajtókat kinyitni. Vigyázat, az ilyen emberek nem tiszta szándékkal közelítenek, és ártatlan áldozatokra vadásznak, akik segítségével elérhetik céljaikat. Amikor egy ilyen vámpírral futunk össze, igyekezzünk perspektivikusan gondolkodni, és mérlegeljük tetteit, és azok következményeit pl. egy év múlva.

Az arrogancia vámpírja: a mindentudók típusa. A lehető legkisebb erőfeszítést hajlandók csak megtenni a mindennapi életben való érvényesüléshez, ennek ellenére a legjobbnak érzik magukat, és jó érzéssel tölti el őket, ha a körülöttük élő emberek szomorúak, vagy kellemetlen helyzetbe kerülnek. Fenntartják, hogy mindenre van válaszuk, és a helyes vélemény csakis az ő birtokukban van. Onnan ismerszik meg, hogy elrejti a gyengeségeit és a tehetetlenségét.

Az áldozattá válás vámpírja: szintén egy körmönfont típus. Folyamatosan magára irányítja a figyelmet, és áldozatként tünteti fel magát. Megmentőkkel igyekszik körülvenni magát, de senkinek sem engedi, hogy valójában megmentse, hisz egész életében áldozatként szeretne élni. Élethelyzetükért a társadalmat, kollégáikat, családtagjaikat hibáztatják, és folyamatosan bizonyítékokat gyűjtenek arra, hogy ők áldozatok. Egy kis figyelmet, boldog pillanatot koldulnak, ám azzal nem élnek, csupán az energiát szívják. Ezek a barátságos vámpírok nagyon veszélyesek mivel az emberekben lévő jóra vadásznak.

7 védekezési mód vámpírtámadás esetére

1. Észleld a jeleket: Azonosítsd a környezetedben azokat, akik lecsapolják az energiáidat, és próbáld a minimálisra csökkenteni vagy megszüntetni a velük való érintkezést.

2. Jogod van elsétálni: Távolodj el tőle legalább öt méterre, hogy kikerülj a személyes zónájából.

3. Vegyél nagy levegőt! Ha támadás ér, a mély levegővétel segít enyhíteni a mellkasodban érzett nyomást.

4. Húzz éles határokat! Fontos, hogy megtanuld kijelölni személyes határaidat. Tudj nemet mondani!

5. Vond magad körbe energiaburokkal! Ha nincs rá lehetőség, hogy elmenekülj a szituációból, képzeletben borítsd be magad egy fehér fényű, átlátszó energiagömbbel.

6. Zuhanyozz és meditálj sokat! Mindkettő segít megszabadulni a negatív rezgésektől.

7. Lépj hátra egyet! A világban semmi nem történik véletlenül. Mindenki azt az energiát vonzza magához, amellyel még dolga van, és amelyik tulajdonságán változtatnia kell.

 

 

2015-01-14

KISALFÖLD TREND A FACEBOOKON




IMPRESSZUMMÉDIAAJÁNLATELÉRHETŐSÉGEKTERJESZTÉSI PONTOKÁSZF