2018. 09. 22. szombat, Móric


Rovatok

Trendi lány

FŰZŐ avagy KORSZÁZS

A fűző több évszázadon át nemcsak a nők, hanem a férfiak mindennapi ruhatárának is elengedhetetlen részét képezte. A fűző nőknél karcsúsítja a derekat, tipikusan darázs-derekat formál és – az Erzsébet királynő korabeli és a viktoriánus fűzők kivételével, melyek felső szegélye egyenes és végig laposan fut el – megemeli a melleket. A férfifűzők elsősorban egyenes tartást hivatottak adni, de kellemes mellékhatásként a pocakot is kasírozzák. Minden kornak más volt a fűződivatja, mára rengeteg különféle szabású és stílusú fűző létezik. Különféle alkalmakhoz más és más fűző illett: létezett fűző lovagláshoz, terhesség idejére, utazáshoz, bálokhoz és mindennapi viselethez.

TÖRTÉNELEM

Laikusként azt hihetnénk, a görög és a római hölgyek csak kényelmes tunikában jártak, pedig már ők is hordtak alakformáló ruhadarabot a lenge felsőruházat alatt, igaz, ez még nagyon távol állt a későbbi klasszikus fűzőtől.

Jelentősebb mértékben a burgundiaknál, a XIV-XV. században kezdett elterjedni ez a ruhadarab, ahol a bizánci emberközeli ruházkodás után megváltozott a szépségideál is, s megjelentek a karcsú formák, amelyek magukkal hozták a fűző megjelenését s későbbi önállósulását is. A reneszánsz idején nem lehet egységes divatról beszélni, mert a különböző városállamok maguk is sajátos öltözködési stílust követtek, de annyi bizonyos, bár a telt női alak számított ideálisnak, a fűző elengedhetetlen derékformáló darabbá vált, amelyet először fából, majd fémből készítettek, nem hiába hívták később páncélmídernek. A barokk térhódítása megkeményítette a fűzőt is, immár nem követhette a test vonalát, sokkal inkább idomult maga a test ehhez a ruhadarabhoz, hiszen muszáj volt neki.

A bálna sziláit, vagyis a halcsontot XV. Lajos korában kezdték el használni a fűző flexibilitásának alakítására, és ekkor jelentek meg ezen a ruhadarabon a vállpántok is, amelyek biztosították, hogy ne mozduljon el a helyéről. Egy idő után pedig, miután a míder önállósulni kezdett, elkezdték felsőruházatként, vagyis a blúz fölött viselni, s több fajtája is létezett: elöl és hátul, valamint oldalt kötős. Az igen magas rangú asszonyoknak állítólag nagyon szorosra kellett szorítaniuk magukon. A feljegyzések szerint például I. Ferenc József felesége, Sissi rendre ötven centis derekat produkált, még idősebb korában is, igaz, ő az udvar számára akkor rengeteg nem szimpatikus dolgot művelt, például tornázott és rendszeresen fürdött...

De aztán jött a minden szempontból forradalmi XX. század, és bizony maguk a férfiak is felemelték szavukat, a nőket, asszonyaikat, lányaikat sanyargató ruhadarab ellen. Ebben azonban az az érdekes, hogy kiderült, mennyire hiú fajta is a fehérnép, mert bár évszázadokon keresztül fuldokoltunk a fűzőben, semmi pénzért nem akartunk megválni tőle.

Aztán, ki gondolta volna, végül egy férfi vetett véget a fűző évszázadokon átívelő hatalmának. A leghíresebb francia szabász, Paul Poiret, mind színek, mind formák tekintetében forradalmasította az akkori divatot. Merész színű ruhákat tervezett, és végre-valahára kibontotta a női derekat a páncélból. Lágyan omló ruhái alatt a hölgyek már csak rugalmas anyagból készült fehérneműt, vagyis úgynevezett reformfűzőt viseltek.

1906-ban azonban még mindig nem sikerült teljesen megszabadulni e kellemetlen ruhadarabtól. A Bazár című lap a következőket írta: Kötetek jelentek meg eddig a fűző ártalmasságáról, és mégis, évek múltak el azóta anélkül, hogy a női reformruhának bármilyen komoly eredményeit látnánk.

Persze lassacskán csak-csak elkopott a fűző divatja is. Napjainkban azonban újra feléledt, de többnyire az esküvői ruha alatt, utána, a nászéjszakán (ha marad rá energia), valamint különleges, csábító alkalmakkor viseljük e történelmi ruhadarabot, amely ma már természetesen sokkal kényelmesebb, mint elődei voltak. Viselhetjük például alkalmi ruha alá, mert bizony jól jön, ha a pocak egy kis formálásra szorul, illetve önálló felsőrészként. Ilyenkor azonban díszítettebb, kidolgozottabb darabot választunk.

TÍPUSOK

Hosszukat tekintve négy alapszabásformában léteznek fűzők:

derékfűzők (18–25 cm)

mell alatti fűzők (28–33 cm)

félmelles fűzők (33–37 cm)

mellet eltakaró fűzők (33–45 cm)

Mindegyik típust lehet felsőruházatként hordani. Mellet eltakaró és félmelles fűzőket blúz, top helyett szokás viselni, ritkán ezek felett is. A mell alatti és a derékfűzőket egyaránt lehet fehérneműként ruha alatt, vagy felsőruházatként blúz, szűk felső felett hordani.

TÉVHITEK

Nincs még egy olyan ruhanemű, ami ennyi vitát váltott volna ki a társadalomban. A század elején a nők felszabadulásának, az emancipációnak a szimbóluma a fűző szó szerinti levetése lett. Ezt a ruhadarabot tűzték zászlajukra az emancipátorok, és a nők elnyomásának és szexuális kihasználásának eszközeként kígyót-békát kiáltottak rá. Objektív megközelítést elsőként Valerie Steel adott a "Corset: A cultural history" című könyvével, ami eddig sajnos csak angol nyelven jelent meg. Ebben megcáfolja azokat a tévhiteket, miszerint a fűző nem egy nő halálát okozta, és arra a következtetésre jut, hogy a nők nem kényszerből hordtak fűzőt, hanem mert kihangsúlyozta nőiességüket. Valerie Steel szerint rengeteg fűzővel kapcsolatos állítás leginkább a mitológia tárgykörébe sorolható. Például sokan szörnyülködnek azon, mennyire ártalmasak a fűzők az egészségre. Véleménye szerint viszont az ezt hangoztató állítások jó része olyan, 18-19. században élt orvosok állítólagos szakvéleményén alapul, akiknek egyébként csődöt mondott a tudományuk.

KORSZÁZS

A korszázs a klasszikus fűző modern változata. Derékig érő, formát kiemelő felsőrész, mely általában vállpánt nélkül készül. Német neve Corsage/Korsage; angol megnevezése bustier. Magyarul gyakran (helytelenül) fűzőnek nevezik. A felhasznált merevítők különböztetik meg a fűzőt egyértelműen a korszázstól: a fűző több mint egytucatnyi rugalmas acélmerevítőkkel készül, míg a korszázsba néhány műanyagból készült merevítő van belevarrva. A divatos menyasszonyi fűzők szinte mindig korszázsok, azaz fűzős résszel ellátott felsők.

Színek és formák tekintetében nem beszélhetünk egységes divatról, bár az utóbbi években a divattervezők újra előszeretettel kezdték el használni. Többnyire blúzok fölé, vagy önmagában álmodták meg a kreátorok, de természetesen nem sanyarognak az ezeket viselő nők. Emellett számos olyan felsőrész is született, amely funkciójában nem, küllemében azonban erősen felidézi a fűzőt. Az esküvőjén azért szinte kivétel nélkül minden menyasszony felölti magára, hogy szebb lehessen, mint azelőtt bármikor.

 

EGY BIZTOS: ÖRÖK DIVAT MARAD!

Ha szereted a női viseleteket, hord bátran, az egyszerűbbeket akár a mindennapokban is, a csipkés változatokat inkább csak alkalmi öltözetnek. Mi már úgysem hordunk abroncsos, bársonyos ruhákat - sajnos -, így a hétköznapi nőiesség mellett, mindenkinek el kell egy az esti rendezvényekre is. Ha pedig a szexibb változatot szemelted ki, akkor is nyugodtan lepd meg magad és nem utolsó sorban a párodat is. A nőies vonzerő garantált!

2015-05-08

KISALFÖLD TREND A FACEBOOKON




IMPRESSZUMMÉDIAAJÁNLATELÉRHETŐSÉGEKTERJESZTÉSI PONTOKÁSZF