2018. 04. 21. szombat, Konrád


Rovatok

Ezo

 

Lélektárs megtalálása

Az indiai gyökerű vallások szerint nem csak egyszer születünk. A reinkarnáció oka, hogy egyre többet tapasztalva, folyamatosan csiszolgassuk magunkat, ezzel újra Istenhez hasonlóvá váljunk, így visszatérhessünk hozzá.

Ebben a „csiszolgatásban” van segítségünkre a többi ember.

KARMIKUS SZERELEM

Minden kapcsolat karmikus, a kérdés az, milyen karmát hordoz magában. Egy rossz kapcsolat is lehet jó tanítás, ám az igazi mégis csak egy lélektárssal lesz. Nem árt, felismerni, ha az utunkba kerül.

Életünk legtermészetesebb vágya, hogy valakihez tartozni akarunk. Keressük azt, aki mindenben megfelel nekünk, magyarul kutatjuk a másik felünket. Azzal azonban nem vagyunk tisztában, hogy minden egyes kapcsolatban azt a rég elvesztett felünket keressük, akit úgy hívnak: lélektárs.

Elképzelhető, hogy jelenlegi kapcsolatodban nem mellette vagy, mert belefáradtál abba, hogy egész életedben csak keress, és várj. Így megállapodtál a lehető legjobbnak tűnő mellett, aki valóban szeretetreméltó, nagyon kedves, és úgy érzed, boldog vagy vele. Ez a te választásod. A sorsod azonban mást akar. És ez ellen sajnos nem tehetsz semmit – állítják a szakemberek.

„Nem találkoztunk már valahol?” – ezt a kérdést valószínűleg százszor és ezerszer hallottad életed folyamán, és nem biztos, hogy csak egy pasi szájából hangzott el, mert jó „csajozós” dumának tűnik. Sőt, továbbmegyünk: biztosan veled is előfordult már, hogy egyes emberek „olyan ismerősnek tűntek”, és egyszerűen nem tudtad hova tenni őket. Gondolkoztál már azon, mi lehet az oka annak, hogy egyesekkel rögtön azonos hullámhosszon vagy, mások viszont az idegeidre mennek, bármit is tesznek? Igen, vannak olyan emberek, akik lehozhatják a csillagokat az égről, akkor is érdektelenek, illetve, akkor sem tudjuk megkedvelni őket, míg vannak olyanok, akikkel első pillanatban már megtaláljuk a közös hangot. A léleklátók szerint előző életeid szereplői ők, akik most hatással vannak mindennapjaidra.

A karmát nem szabad összekeverni a sorssal. A karma cselekedetet jelent, de magában hordozza a tetteinkben, gondolatainkban, beszédünkben jelen lévő erőt és annak következményeit. „Ma az vagy, ami voltál, és az leszel, amit most teszel.” Hogy jobban megértsd: a dolgok nem véletlenül esnek meg velünk, és ha valami jó dolog történik, az egyáltalán nem biztos, hogy csupán a jó szerencse műve volt.

A karmikus kapcsolatokat – legyenek azok bármilyenek – több reinkarnáción keresztül hordozzuk magunkkal. Ezek az emberek valamilyen hatással voltak ránk előző életünk valamelyikében, de lehet, hogy a kapcsolat nem úgy alakult, nem annyi ideig tartott, mint azt vártuk. Ilyenkor megmarad a vágy, és átmegy egy következő életbe, ahol, ha lehetőség van rá, a két lélek megpróbálja öntudatlanul megélni a régmúlt vágyakat. Ez a karmikus kapcsolatok alapja. Az előző életekben megélt közös emlékek és élmények hatására sok a közös vonás, ezért a felek már az első találkozáskor úgy érezhetik, hogy nagyon jól ismerik egymást. Azonban ezek a kapcsolatok gyakran működésképtelenek. Ennek oka, hogy a vágy kialakulásának idején, előző életükben más személyiségekként vonzódtak egymáshoz, és nem biztos, hogy feltámad ugyanaz az érzés ebben az életünkben is. A belső kötőerők miatt azonban a kapcsolatnak létre kell jönnie. Ha akarjuk, ha nem.

 

A KARMA TÖRVÉNYE

Kinek előbb, kinek később

Sajnos, az igazi megtalálása azért nem olyan egyszerű, mert nem tudatosul bennünk, hogy pontosan mit is keresünk.

Általában mindenki a saját kultúrájában kialakult sémák, gyerekkori élmények vagy későbbi beteljesült vagy beteljesületlen szerelmek alapján keresi a tökéletest. Létrehozunk egy ideált, és minél több elemből gyúrjuk össze, annál borzasztóbban sikerülnek kapcsolataink, és egyáltalán nem biztos, hogy jól érezzük magunkat az illetővel.

Az elején persze minden tökéletesnek látszik, de csak addig, amíg el nem múlik a szerelem. Idővel a rózsaszín köd eloszlik a szemünk elől, és rájövünk, hogy nem ő az, akit kerestünk. Rosszabb esetben a kötődés miatt inkább vele maradunk, pedig sokkal, de sokkal jobban járnánk, ha tovább keresnénk, és nem adnánk fel. A keresések többségében beérjük azzal, hogy „csak” néhány dolog nem smakkol. Egy idő után azonban rájövünk, hogy már csak a számunkra legideálisabb kelti fel az érdeklődésünket. Ez az igény azonban belülről fakad, és ha már eddig eljutottál, nagyon közel állsz ahhoz, hogy megtaláld a lélektársadat. Ha a sorsod szerint hagyod alakulni az életedet, és nem sürgetsz semmit, az élet szinte át fog préselni egyik kapcsolatból a másikba, míg a tökéletes el nem jön. Felmerülhet a kérdés, mikor ismered meg? Ez általában mindenkinél változó, de valószínű, hogy akkor, amikor egyáltalán nem is számítasz rá. Tehát a lényeg: ne keresd, legalábbis a külvilágban ne! Magadban kell megtalálnod, belül kell vágynod rá. Ha szerencsés vagy, nem kell 50 éves korodig várni, de ne feledd, ilyen szerelem az életben csak egyszer van!

LÉLEKTÁRSAK

Bár ugyanúgy a karmikus kapcsolatok egy alfaja, a lélektársak mégis különlegesek valamiben: sokkal, de sokkal jobban illenek egymáshoz számos szinten, mint a csoport többi tagja. A lélektársi kapcsolatok általában több inkarnációra nyúlnak vissza, és ezek zömmel pozitív kapcsolatok voltak. Egy embernek több lélektársa is lehet, és minél öregebb egy lélek, annál több. Amikor egy lélektárssal találkozik az ember, érdekes érzések törnek rá: hatalmas energia szabadul fel benne, azt érezheti, hogy kihagy a szívverése, vagy kellemesen zsibbadni kezd az egész teste, esetleg más, pozitív fizikai megnyilvánulása lehet. Mindenképpen úgy érzi, mintha ezer éve ismerné az illetőt, és hogy bárcsak örökre vele lehetne. Ezt nevezhetnénk a "szerelem első látásra" jelenségének is, ugyanakkor ez nem csak az első alkalommal jelentkezhet. Az azonnali szerelem mindenképp azt jelzi, hogy találkoztak már valamelyik előző életben, de nem biztos, hogy lélektárs az illető, sőt. Az első látásra szerelmek sokszor esnek inkább a korábbi karmikus kategóriákba, és nehéz kapcsolatokat eredményeznek. Létezik köztük egy olyan fokú lelki közelség, bizalom, őszinteség, és magától értetődő összetartozás érzés, ami azt jelzi, hogy már sok régi - nagyon-nagyon régi - közös élményük volt. Néha csak a többedik találkozás után jönnek a felszínre ezek az érzések, és van, hogy akkor jövünk rá, mennyire összetartozunk, amikor féltékenységet érzünk, vagy a másiknak el kell mennie egy időre.

 

A LÉLEKPÁROK NAGY TALÁLKOZÁSA

Amikor közelebbi kapcsolatba kerültök egymással, nagyon különös, szinte megmagyarázhatatlan érzések fognak el, még akkor is, ha a pasi egyáltalán nem az eseted. Ellenállhatatlan vonzalmat érzel, olyan, mintha elveszítenéd az önkontrollodat. Egyértelmű, hogy szerelmet még nem érzel, hacsak nem vagy az a megrögzött „szerelmes típus”. Olyan mélyen érint meg, hogy rögtön az összes féltett titkodat meg szeretnéd osztani vele. Ettől kezdve az életed gyökeresen megváltozik. Biztonságban érzed magad, és előző kapcsolataiddal ellentétben itt nem játszol szerepet, nem lesz több hazugság. Félszavakból is érted a másik megnyilvánulásait, és bár még csak rövid ideje vagytok együtt, mégis olyan, mintha már ezer éve ismernétek egymást. A kapcsolat tehát a lehető legharmonikusabban alakul. Az egyesülés iránti vágy irányít, és ezt meg is kapod a lélekpárodtól. Felszínre tör az ösztön-én, szabadon, korlátok nélkül tudod megélni vele azokat a dolgokat, amelyek ösztönösek – ilyen a szórakozás, evés-ivás, szexualitás.

Hogy milyen a szex?

Igazi kozmikus beteljesülés, amikor nem tudod megszabni a határt, hol kezdődsz te és hol végződik ő! Önmagad tapasztalod meg egy másik testben, és a szex után nem érzel ürességet, hanem szeretnél örökre egybeolvadva maradni vele.

 

A „LÉLEKTÁRS” FOGALMA MIBEN KÜLÖNBÖZIK A  „LELKI TÁRS” KIFEJEZÉSTŐL?

LELKI TÁRS

Az ember, társas lény. Fogantatása pillanatától egy másik élőlény testében fejlődik, anyjának testi-lelki állapotainak kitéve. Minden magzat olyan erős biopszichológiai szimbiózisban él az őt éltető anyjával, hogy ez a pszichés kapcsolat a megszületést követően is sokáig fennáll még. Nem is kell magyarázni, hogy az anya és gyermeke nagyon sokáig egymás „lelki társai”, együtt sírnak, együtt nevetnek, átveszik egymás érzelmi állapotait.

A „lelki társ” gyakran idealizált személy; akiben vagy aki által kiteljesedni látjuk önmagunk. Akiben, vagy aki által megélhetjük magunkat olyannak amilyenek valójában vagyunk, vagy amilyenek valójában lenni szeretnénk. Miután nagyon sok ember képtelen önmagát szeretni és híven elfogadni, sokszor van szükség egy olyan személyre, aki egyfajta külső kontrollt testesít meg, tükröt tart elénk, amelyben megláthatjuk igazi arcunk.

Éppen ezért kell tudnunk, a lelki társ nem mindig csak ideális, vagy idealizált személy lehet. Tükröt olyan társak is tarthatnak elénk, akik éppen, hogy nem ideálisak, hanem saját rossz tulajdonságaink kivetülései, megtestesülései. Az ilyen „rossz” lelki társak éppen azáltal segítik lelki fejlődésünk, hogy rávilágítanak mindazokra a rossz tulajdonságokra, negatív és alacsony életminőségekre, amelyeket meg kívánunk haladni.

LÉLEKTÁRS

A „LÉLEKTÁRS” ezzel szemben az ezotériában, azt az ideális párt jelenti, aki belső tulajdonságaiban velünk rokon természetű. Ez nem azt jelenti, hogy tárgyi értelemben ugyan az az érdeklődése! Azaz nem szükségszerűen szereti ugyanazt a zenét, vagy színészt, könyvet vagy ételt, sőt sokszor nagyon is eltérő ízlésvilággal rendelkezik. Nem a külsőségek és a külső jelenségvilág szintjén hasonlatos hozzánk, hanem egy mélyebb szinten, a lelki dimenzió szintjén hasonlít. Éppen ezért nehezebb felismerni ki ilyen lehetséges lélektárs, mert hogy egyetlen életút alatt, nem pusztán egyetlen személy lehet ilyen rokon lélek. Ahogy személyiségünk az életünk során változik, csiszolódik, öregszik, bölcsül, úgy válnak más és más emberek rokon lelkűekké. Sokszor csak egészen idős korban, az életútjuk végén eszmélnek rá emberek, valójában kikkel is állnak időfeletti, lelki rokonságban. Ha valakinek megadatik, hogy egy ilyen rokon lélek kísérje végig életét, akkor beszélhetünk lélektársakról.

 

Miben más a „DUÁLPÁR” a lélektárstól?

A rokon lelkek nagyon speciális csoportját képviselik a duálpárok. Ezek azok a lélektársak, akik többnyire hosszú és fájdalmas együttlét során tökéletes gyémánttá csiszolódnak egymás mellett. Életük és személyiségük tökéletes foglalatává válik a másikénak, és valóban olyan tökéletesen illeszkednek egymáséhoz, mint a kínai jin-jang ábrázoláson a hullámvonallal félbevágott kör. Persze jó ha tudjuk tökéletesen metszett gyémánt természetes módon nem születik! Minden gyémántot vágni, és csiszolni kell, míg ki nem bontja az önmagában hordozott tökéletes szépséget, ragyogó fényt. Minden ember lelke ilyen, csiszolatlan gyémánt. Törhetetlen, sziklaszilárd, a fémnél is keményebb. Csak egy másik gyémánttal lehet alakítani rajta. A Duálpár, két ragyogó ékkővé lett makulátlan gyémánt, amely egymást faragta, csiszolta tisztává. Az ilyen emberpár sugárzik, mint a fény, de mindkettő önmagában teljes és egész, nem szorul a másik fényére, pompájára. Míg minden lelki társ nagyon is függ egymástól, még akkor is ha rokon lelkű lélektársakról van is szó, egy duálpár tökéletesen autonóm egyének lélekkapcsolata. Itt nincs függőség, semmiféle egymásrautaltság, dependencia, csak boldogságos együtt-lét. A duálpárok nem függnek egymástól, mégsem az egyedülállóságot választják. A független tökéletesség tiszta tudatával választják egymást, hogy párban éljék le közös életük, az egyedüllét helyett. Sokan gondolják, hogy a duálpárok között nincs és nem is lehet diszharmónia, egyenetlenség, súrlódás. Ez a végeredményt tekintve így is van. Csak míg a rokon lelkű lélektársak eljutnak idáig, addig fúrás-faragás van, és bizonyára sok-sok kemény ütközés és súrlódás.

Az IKERLÉLEK kapcsolat egy fájdalmasan gyönyörű érzés. Kezdetben általában jelen van a kettősség: a szeretet és elutasítás, az öröm és a fájdalom, a béke és a békétlenség, a vonzás és a taszítás...

Ami biztosan megjelenik mindig minden esetben az egyfajta földöntúli szeretet, melyet a szívcsakra jelez is, még akkor is, ha hasonló lélektárssal találkozunk. Mert nem csak az ikerlelkek találkozásának van az ideje, hanem a lélektársak kapcsolódásának is. Ha a felébredt ikerláng-párok csoportokat alkotnak, akkor az maga lesz a csoda. Együtt tudnak segíteni mások felemelkedésében, mely egy olyan magasztos feladat, amely nem adatik meg mindenkinek. Ezért hálásak lehetünk a Teremtőnek, ha ezt az Utat jelölte ki számunkra.

 

2015-02-05

KISALFÖLD TREND A FACEBOOKON




IMPRESSZUMMÉDIAAJÁNLATELÉRHETŐSÉGEKTERJESZTÉSI PONTOKÁSZF