2018. 09. 24. hétfő, Gellért, Mercédesz


Rovatok

Ezo

Mi magunk választjuk a családunkat?

 

Számos ember állítja, hogy mi választjuk a családunkat. Azonban sok gyermek és szülő, akik újra meg újra konfliktusba kerülnek egymással, kénytelenek eltűnődni azon, hogy vajon tényleg ők választották egymást, vagy együttlétük csupán a véletlen műve? Minthogy szabad akarattal vagyunk felruházva, valóban meg tudjuk választani, melyik családhoz tartozzunk? Tudatos választás eredménye lenne, hogy ki hová születik, vagy az élet és sors törvényeinek van alárendelve? És milyen szerepet játszik eközben a vonzás törvénye?

Vannak gyermekek, akik őszinte hálát éreznek szüleik iránt a tőlük kapott szeretetért és törődésért. Mások azonban neheztelnek azért, mert szüleiknek számos hibájuk van, és olyan jellemvonásaik és nevelési elveik vannak, amelyek megkeserítik gyermekkorukat és fiatalságukat, s néha egész életükre tönkreteszik őket. Másrészről viszont némelyik szülő igen sokat szenved gyermeke viselkedése miatt. Gyakran tesznek fel maguknak a gyermekek vagy a szülők ilyen kérdéseket: Miért van ilyen gyermekem? Miért vannak ilyen szüleim? Vagy valamivel rosszhiszeműbben: „Mivel érdemeltem én ezt ki?" Utóbbi kérdés világosan mutatja, hogy a szereplők bizonyos mértékig érzik: az idő valamely pontján egy döntést kellett hozniuk, amely elvezetett jelenlegi helyzetükhöz. Valójában egy család összetétele nem a véletlenen múlik, hanem két fontos törvénynek, mégpedig az azonos jellegűek vonzásának törvénye (vonzás törvénye) és a kölcsönhatás törvényének működésén. Korábbi tetteink és múltbéli döntéseink határozzák meg jelenlegi családunkat.

A vonzás törvénye

A tudomány, a maga materialisztikus megközelítésével, azt állítja, hogy a gének determinálják egy új családtag színre lépését, személyisége pedig a szülők genetikai állományából alakul ki. A gyermeknek következésképpen nincs választása ez ügyben, fejlődése pedig attól függ, hogy az apa és az anya génjeinek milyen kombinációja jön létre. Spirituális nézőpontból azonban az ember nem csupán a fizikai teste, hanem az abba inkarnálódott anyagtalan szellem is. A szellem léte megelőzi a testét, és csupán egy a még mindig a túlvilágon lévő számos szellem közül, akik a földi inkarnációra törekszenek, hogy itt folytassák a fejlődés és az éretté válás útját. De vajon a túlvilágon lévő szellemek közül melyik fog végül egy várandós anya méhében növekvő parányi testbe inkarnálódni? Az azonos jellegűek vonzásának törvénye (vonzás törvénye) végzi el tulajdonképpen a kiválasztást, és biztosítja azt is, hogy a hasonlóak vonzzák egymást, és egymásra találjanak. A szülők szellemei annak megfelelően vonzanak, amit kisugároznak. Szellemeik kisugárzása egy jól meghatározható "színezettel" bír, amely tükrözi gyengeségeiket és jó tulajdonságaikat, valamint jellemüket.

A megtestesülésre kész szellemek közül szelektív módon és erősen a hasonló színezetű szellemet fogják vonzani; más szavakkal azt, aki a hozzájuk legközelebb álló jellemvonások együttesével rendelkezik. Ez a magyarázata annak, hogy a gyermekeknek miért van oly sok közös – jó vagy rossz - vonásuk a szüleikkel. A jellembéli hasonlóság a szellemi azonos jelleg vonzásának - a vonzás törvénye által irányítva - tudható be, és semmi köze a génekhez. Eme ténynek igen egyszerű magyarázata van. A gén, amely a durvaanyagúsághoz tartozik, csupán a fizikai dolgokban továbbítja az örökletes sajátosságokat, így például a szem színében, az arc formájában stb. Képtelen az anyagtalan és lelki jellemzők átörökítésére, mivel ezek teljesen más jelleghez tartoznak. Az azonos jellegűek vonzásának törvénye meg is gátolja, hogy ilyesmi megtörténjék, mivel az csak az azonos jellegek vonzását támogatja.

Ebből következően nincsen szellemi öröklődés, szemben a fizikaival, amely kétség kívül létezik. Valójában mindmáig egyetlen olyan gént sem találtak, amely a lelki átöröklésért volna felelős, az e téren folytatott széleskörű kutatások ellenére sem. A törvény működése óriási segítséget nyújt, hogy a szülők megértsék a gyermekeiket, akikkel (szellemi) rokonságban állnak. Például egy zenei tehetséggel megáldott gyerek jobban kibontakozik olyan szülők mellett, akik nagyra becsülik a zenét, mint azok mellett, akiket ez nem érdekel, és így nem is képesek megfelelő támogatást nyújtani neki. A hibáknak és gyengeségeknek betudható rokonság a szülők és gyermekek között szintén nagy segítség lehet. A szülők megnyilvánulásai által okozott szenvedés arra ösztönözheti a gyermeket, hogy gyökeresen ellentétes irányba törekedjen.

A kölcsönhatás törvénye

Minden, ami az emberi szellemből kiáramlik, történjék az érzések, gondolatok, szavak vagy tettek formájában, valójában egy mag, amely hatással van a környezetére, és letörölhetetlen bélyegként nyomot hagy rajta. A szellem elhinti akaratának kifejeződéseit, azaz szabad akarata segítségével döntéseket hoz. Jók, avagy rosszak ezek a döntések? A szellem előbb vagy utóbb választ fog találni erre a kérdésre a kölcsönhatás törvénye által, amely biztosítja, hogy minden okot a neki megfelelő hatás kövessen. Mondhatnánk azt is, hogy "learatja, amit elvetett", ahogyan azt az alábbi bibliai mondat is kifejezi: "Amit az ember elvet, azt is aratja." A vetés és az aratás között mindig meglévő jellegbeli azonosság biztosítja, hogy aki egy előző inkarnációjában nemes tulajdonságokat sajátított el és fejlesztett ki magában, olyan helyzetben találja majd magát, amely tovább fogja támogatni ebben a törekvésében. Ugyanilyen értelemben, aki átengedi magát az erőszaknak és a zsarnokoskodásnak, az végül az áldozatává válik ezeknek.

A szellem, aki tudatosan átéli korábbi tetteinekkövetkezményeit, végül megtanul különbséget tenni a jó és rossz döntések közt, és az utóbbiaktól igyekezni fog szabadulni. Ekképpen számos körülmény határozza meg egy szellem inkarnációját egy fiatal testbe. Ezeket a körülményeket nem csupán az a neveltetésbeli, szakmai, kulturális és politikai környezet szabja meg, amelyben a gyermek cseperedni fog, hanem a családi kör is. S csakugyan, személyiségük, társadalmi helyzetük, lakóhelyük stb. eredményeképpen a szülők biztosítják gyermeküknek a számára szükséges tapasztalatokhoz a megfelelő feltételeket. Van azonban egy másik aspektusa is a kölcsönhatás törvényének, amely nem csupán arra irányul, hogy a korábbi döntések feldolgozására alkalmat nyújtson, hanem a döntéseinkből fakadó rossz cselekedetek jóvátételére és ellensúlyozására is lehetőséget ad. Korábbi földi életek szereplőinek ennél fogva találkozniuk kell, hogy egyrészről kárpótolják a másikat, másrészről megbocsássanak egymásnak.

A karmikus kötelékek által összekapcsolódó emberek találkozása különféle körülmények és társadalmi környezet közepette következhet be, de a család bizonyul a legideálisabbnak. Az a szeretet, amely természetes módon bontakozik ki a családtagok között - szülői szeretet a gyermek, és gyermeki szeretet a szülők iránt – hatalmas segítséget jelent a belső változásokhoz és a megbocsátáshoz. Az érintetteknek nem kell a jelenben az elmúlt életeknek tudatában lenniük, vagy ismerni múltbéli kapcsolataikat, tehát azt, hogy esetleg szülők, szomszédok, kollégák stb. voltak. Csak a jelen számít és elegendő, ha az eseményekre adott reakcióikban pozitív irányban módosítják viselkedésüket és belső hozzáállásukat, hogy ily módon jóvátétel és megbocsátás kövesse cselekedeteiket. Együttes működésük révén ezek a törvények garantáltan kizárnak minden önkényességet a gyermekek szülői házba kerülésekor.

Családunk megválasztása

Egy szellem inkarnációja arra utal, hogy átmeneti tartózkodása a túlvilágon végére ért, és szükségessé vált folytatnia fejlődéssel járó utazását a földön, a megrekedés elkerülése érdekében. Az érintett lélek karmikus kötelékei és személyisége alapján a törvények pontosan arra a helyre vezetik, amely megfelelő számára és a kiérdemelt szülők számára is. Az alkalmas szülők száma nem végtelen, ugyanis igen sok egyedi tényezőt kell figyelembe venni ilyenkor. A szellem nincs abban a helyzetben, hogy szabadon döntve úgy válassza meg a szülőket, hogy rokonszenveit és ellenszenveit is kielégítse. A szellem átfogó fejlődését befolyásoló sokkal fontosabb tényezők döntenek ilyen helyzetben, kizárva a személyes vágyakat, kívánságokat. A törvények gondoskodnak eme tényezők szigorú betartatásáról.

A szülők, akiket "learatunk", a múltbéli döntéseinknek és az azokból fakadó karmának a gyümölcsei. Ebben az értelemben beszélhetünk választásról, noha csupán közvetett módon, mivel a választás inkább a döntésekben rejlik, és nem azok következményeiben: a szülők a szóban forgó karmának felelnek meg. Emiatt nincs szó tudatos és átgondolt döntésről oly módon, ahogyan azt a "Magam választottam a szüleimet" kifejezés állítja. A törvények működése minden esetben a legnagyobb bölcsességet és a tökéletes igazságot követi. Minden gyermek mindig azokat a szülőket kapja, akiket megérdemel, a szülők pedig azt a gyermeket, akire szükségük van a földi tapasztalásaikhoz.

Leszületésünk titkai

A létezés életeken átívelő, nagy utazás. Mielőtt egy új leszületés megtörténik, a lélek megtervezi születésének körülményeit, és életének bizonyos mozzanatait. A köztes létben, egy, a mienknél jóval magasabb intelligencia szinten működik a lélek. Kiválasztja azokat a küldetéseket, sorsfeladatokat, amelyeket el szeretne végezni a következő élete során, és az ehhez megfelelő körülményeket is megtervezi, beépíti. Megválasztja a helyet, ahova születni szeretne, ezt nagyban befolyásolja az is, mely nemzethez, lélekcsoporthoz, lélekcsaládhoz tartozik.

Megválasztja az országot, a családi körülményeket, és magukat a szülőket is. Ennek tudatában, mindannyian érezhetjük, hogy szülőnek lenni, bizony, nemes feladat egy ember számára. Bizonyos esetekben elgondolkodtató az is, hogy ha egy magasabb intelligenciaszinten tudtuk, hogy a számunkra legmegfelelőbb település az, ahova megszülettünk, akkor miért is akarunk elmenni, elköltözni onnan? Hiszen sorsunkat itt tudjuk beteljesíteni. Meglehet, hogy egy más helyen könnyebb lenne az életünk, de ha kitérünk egy feladat elől, és nem küzdünk meg vele, akkor nincs fejlődés.

A születés körülményei

A leszületendő kis lélek már tudja, mikor, mely csillagállás, és milyen kozmikus körülmények között szeretne leszületni. A születéskor magunkhoz vett kozmikus energiák egy életre meghatározóak. Ezért is lehet felelőtlen vállalkozás az, amikor egy gyermek születésének idejét, vagy körülményeit előre meg akarja határozni a szülő. A gyermek már előre pontosan tudja, hogy az általa vállalt küldetéshez mely energiák lesznek a legmegfelelőbbek. Maga a szülés is szimbolikus, beavatás az anyának, és a gyermeknek is. A természetes úton születő gyermekek általában az életben is jobban képesek megküzdeni céljaikért, hiszen születésükkel már átéltek egy igen küzdelmes, de sikeres utazást, amikor is önerőből a napvilágra küzdötték magukat. Ennek tudatában például felelőtlen dolog egy szülés előtt előre császármetszést kérni, ha nincs ennek komoly fizikai oka.

Egy gyermek nem csak anyagi felelősség

Manapság a világ annyira matéria központú lett, hogy egy gyermek leszületése előtt a szülők gyakran csak az anyagi körülményeket veszik figyelembe, és más lényegi kérdésekkel nem is foglalkoznak. Holott, a gyermek eleve hozza magával mindazokat a lehetőségeket, ami által az anyagi létezése biztosítva lesz. Sokkal inkább érdemes a szülőnek a kevésbé látható feltételekről gondoskodnia. Érdemes elgondolkodni azon, hova is érkezik a gyermek? Milyen családi körülmények, milyen kapcsolatok, milyen viszonyok, milyen érzelmek közé? A szülő felelőssége elsősorban ezekben a dolgokban kell, hogy megjelenjen.

Ha például a szülők közül csak az egyik fél akarja a gyermeket, vagy valaki a családban nagyon ellenzi a gyermekáldást, ez a gyermek lelkében nyomot hagy. Lelki stabilitása, biztonságérzete függ attól, hogy mindkét szülő egyformán biztos legyen a gyermekvállalásban. Ezek a születés környékén megélt családi viszonyok felnőttként is, akár egy életen át elkísérik az embert. Az is fontos, hogy ne akarjuk tudatosan befolyásolni a gyermek nemét, ne akarjunk csak lányt, vagy csak fiút magunknak, hiszen a gyermek nem azért születik, hogy az egónkat kényeztesse – épp ellenkezőleg. A gyermek nem tanulni, hanem alapvetően tanítani jön a szüleit!

Gyermekbetegségek

Számtalan példa szolgál arra, hogy amikor gyermekünknél megjelenik egy betegség, vagy magatartásbeli probléma, akkor ezek oka, gyökere, valójában a szülőkben, vagy a szülők közötti kapcsolatban keresendő. Már csecsemőkorban tapasztalhatjuk, hogy a gyermek viselkedése pontosan olyan, amilyen a szülők lelkivilága.

 

Folytatása következik a decemberi magazinunkban.

2015-11-06

KISALFÖLD TREND A FACEBOOKON




IMPRESSZUMMÉDIAAJÁNLATELÉRHETŐSÉGEKTERJESZTÉSI PONTOKÁSZF